Klaus Johannis, a megmondóember

Amikor február elején megszólalt Klaus Johannis, Szeben polgármestere, a Németek Demokrata Fórumának elnöke, csak felkaptam a fejemet, s csodálkoztam. Akkor még nem tudtam, honnan fúj a szél, s szinte meg is feledkeztem róla. De a tüske, a tüske, amelyről tudjuk, ott szokott maradni a köröm alatt, ott maradt bennem is. Persze, nem a köröm alatt. A szívemben! Mert amit Klaus Johannis mondott, az csak megerősítette bennem azt a köpönyegforgató magatartást, ahogy a szászok viselkedtek velünk a századok folyamán. Mert Klaus Johannis mint az NDF elnöke azt jelentette ki, amit jobb lett volna, hogyha elhallgatja. S ha mégis megszólal, akkor minket, magyarokat, egy csendes imába foglal. Johannis ugyanis azt nyilatkozta, hogy „nem szereti még a területi autonómia fogalmát se („nu agrează\"), főleg etnikai alapon, és hozzáfűzte, láthatjuk, mi történt ebből kifolyólag Jugoszláviában. Ez volt az a pillanat, amelytől, mint már írtam, felkaptam a fejemet, s nem tudtam, hogy honnan fúj a szél. Ma már, az utóbbi napok történését látva, tudom. Ugyanis, ez volt Klaus Johannis talán első megszólalása a „nagypolitikában\". És persze, ahogy illett is egy romániai szász politikustól, ellenünk, erdélyi magyarok ellen szólalt meg. Tegyük hozzá, nem először tapasztaljuk ezt az erdélyi németektől.

S hogy miért lett volna jobb, ha hallgat? Nem csak a Klaus Johannis kedvéért mondom el. Az első, ugye, az, amiről mindenki tud, s amit a magyar királyok biztosítottak az erdélyi szászoknak: az önrendelkezés. Ezért is tudtak 800 éven át fennmaradni! S hogy milyen volt s miből is állt az az autonómia, azt itt és most nem részletezem, csak Ponta román miniszterelnök kedvéért megemlítem, hogy ha az az autonómiaforma élne, létezne, amellyel a szászok rendelkeztek, akkor nem mászkálna sokat Csíkszeredában s az erdélyi magyar városokban. Hisz köztudott, hogy még az erdélyi fejedelmek se mehettek be a szász városokba engedély nélkül. Arról már csak mellesleg és csendben beszélek, hogy amikor ez az autonómia megszűnt, a szászok úgy eltűntek ebből az országból, hogy csak a szorgalmuk nyoma maradt. Tudatosan és tiszteletből nem írtam azt, hogy „mintha sose éltek volna itt\". Mert a túlzás az túlzás, még ha én írom is.

Persze, igaza van Klaus Johannisnak is abban, hogy ha ő nem szereti az autonómiát. Neki s itteni üzlettársainak már nem is kell. A szászok már ott élnek valahol Németországban, autonóm módon, csak a hiányuk maradt itt. Annyit viszont, mi magyarok, mégis csak elvárhatunk Johannistól, a dísz- vagy szolgálatos romániai némettől is, éppen az említettek okán, hogy ne szólaljon meg ebben a kérdésben. Vagy ha mégis, úgy szólaljon meg, hogy közben meséljen róla, miként és miért tudtak nyolcszáz éven át fennmaradni, s amikor már megszűnt a szász univerzitás, az autonómia, miként tudtak széthullni mint oldott kéve. Ezt mondja el, hisz végül is egy liberális pártban van, hátha lenne valami foganatja!