Rovatok

Vannak, akik a néphülyítésből a maguk apró sikereit kovácsolják nemesebb célhoz méltó szorgalommal. A tejautomatákon – lásd még: vastehén – az elmúlt napokban, amikor még dühöngött az aflatoxin-hisztéria, megjelentek a takaros kis nyomtatott feliratok, miszerint „ez a tej nem tartalmaz aflatoxint\". A minap az egyik hipermarket gyorsbüféjénél meg egyenesen ezt a feliratot láttam: „a mi mititejünk nem tartalmaz lóhúst\". Namármost, az a bizonyos miccs vagy scsebabscsicsa, vagy kebabcseta (kinek ahogy tetszik) marha-, sertés- és birkahús keverékéből készül. Ha emellett lenne benne egy kis lóhús, semmit sem vonna le kétes balkáni értékéből. Pipiskedő ál-ínyencek bizonyára hanyatt vágták volna magukat, ha hallották volna, amikor egy mezőgazdász ismerősöm elmondta – a szebeni szalámi eredeti receptjében még szerepelt a szamárhús. Állítólag attól is volt az a semmivel össze nem téveszthető pikáns íze. Nem tudom, mennyire igaz, és hogy van-e a mai szebeni szalámiban csacsifleisch, vélem, hogy már az sincs.

Mióta világ a világ, a teheneknek betárolták a szálas takarmányt télire. Aztán, ha a tél hosszabbra sikeredett, meg eléggé nedves is volt a levegő, a széna befülledt, bepenészedett. Nos, az a fránya penészgomba termeli az aflatoxint. De attól korábban még nem tört ki tömeghisztéria, nem öntötték el a tejet, s nem igyekeztek ebből meggazdagodni valakik.

Ami a derék pacikat illeti. Nos, az ő húsukat manapság is árusítják (nálunk is), s ínyencségnek számít a lókolbász, lószalámi. Van a lónak egy fertőző betegsége, a kevésvérűség. A baj az, hogy mint mindennel, ezzel sem foglalkoztunk úgy, ahogyan kellett volna. Uniós szabály, hogy az ilyen egyedeket ki kell szűrni az állományból s elpusztítani. Hát mi nem emeltük. Most, hogy jobban a körmünkre néznek, a lótulajdonosok beijedtek, s elkezdték bagóért eladni a beteg pacikat húsfeldolgozóknak. Akik potom pénzért megvették, s marha gyanánt belekeverték a húskészítményekbe. A botrány nem attól van, hogy emberre ártalmatlan lóhús kerül a termékbe, hanem, hogy nincs eredetigazoló okmány a lóhús-vásárlásról.

Érdekes módon attól senki nem pánikol be, hogy a Gorj megyebeli Sadu fegyvergyárából úgy árulják a dávájgitárt, mint zöldségpiacon a hagymakoszorút. Az éles töltényeket kilóra adják. A minap esti tévéhíradóban láthattuk, hogy őrizetbe vették a vezérigazgatót meg még féltucat felelős személyt a gyárból, mert bebizonyosodott, hogy akár a sajátjukat, úgy árulták az ott gyártott géppisztolyokat, lőszert. Hogy kiknek adták el, arról már nem szól a fáma. De bizonyára az alvilág is a vevőkörhöz tartozik.

Nos, akkor mi a nagyobb veszély? Az a nyomorult penészgomba, az emberre ártalmatlan kevésvérűség, vagy az, hogy potenciálisan közveszélyes emberek kezébe került és kerül nagy mennyiségű korszerű fegyver, muníció?