Gergely Imre
2011. szeptember 15., 14:212011. szeptember 15., 14:21
Jelentem, végre elértem valamit. Én vagyok jelenleg az egyik leggyűlöltebb magyar ebben a nyolcfelé szakadt országban.
Talán túlzás nélkül gondolhatom, hogy a napokban nincs is az a politikus, akinek a nagyrománia vagy mégnagyobbrománia vagy a legesmégnagyobbrománia pártok és hasonló szervezetek hívei ennyire kívánnák a vesztét, mint az enyémet. Ez azért már valami, nem?
Valószínűleg most, akik ezt az írást olvassák, mindannyian azon töprengenek, hogy vajon mi a fenét követhettem el, hogy így kihívtam magammal szemben az ellenszenvet. Nos, őszintén bevallom, gyakorlatilag semmit. Ez csupán így alakult.
Történt ugyanis, hogy múlt vasárnap én is ott álltam a gyergyószentmiklósi Magyar Királyi Gimnázium (újkoribb nevén Salamon Ernő Gimnázium) előtt, és tanúja voltam az ünnepségnek, melynek során felavatták az angyalok által óvott magyar címer-domborművet az épület homlokzatán. Nem titkolom, meghatódtam, hiszen úgy éreztem, olyan valami történt, aminek a jelentőségét talán nem is igazán tudjuk felfogni, de mindenképpen jólesett részesévé lenni az eseménynek.
Na de ezért még nem lesz valaki irredenta, horthysta, népellenség, eltiporni való mocsok. Ehhez több kellett.
A címer felavatásán nem mint egyszerű polgár vettem részt (habár mint olyan sem hagytam volna ki), hanem újságíróként is. Megírtam tehát tudósításomat, igyekezve a hangulat hatásától független, tárgyilagos mondatokkal láttatni az eseményt, az olvasókra bízva, hogy mit éreznek a címer visszahelyezéséről olvasva.
Cikkem megjelent természetesen a Gyergyói Hírlapban, de az internet és a Székelyhon.ro portál révén sokfelé eljutott. És mint kiderült, nem mindenkinek könnyesedett meg a szeme az olvasottaktól. Valaki ugyanis lefordította román nyelvre is az írást, és ez villámgyorsan szétterjedt a legkülönbözőbb mégnagyobbromániás vagy a legesmégnagyobbromániás internetes oldalakon.
Nem a reklám helye: de ideírom a fordítás címét, mert lényeges: Stema ungară a fost reamplasată pe frontispiciul Gimnaziului Salamon Erno... Meg van jelölve a forrás és az eredeti szerző neve (azaz az én nevem is szerepel). A fordítás lényegében ferdítés nélkül az, amit én írtam magyar nyelven. A szélsőségesen magyargyűlölő portálokon azonban valahogy más a hatása... A melléfűzött kommenteket nem részletezem...
Ettől még mindig nem lesz valaki népellenség. Ezt a „megtiszteltetést” egy apró pici sajtóhibának köszönhetem: a másolgatás közben valaki kihagyott egy üres sort, és a nevem szerzőből tettessé változott: A cím a következőképpen változott meg: Stema ungară a fost reamplasată pe frontispiciul Gimnaziului Salamon Erno de Gergely Imre.
Tetszik érteni: a címert tehát én helyeztem vissza a gimnázium homlokzatára.
Hogy mit éreztem, amikor ezt a címet megláttam, azt nem lehet leírni. Amellett hogy percekig hangosan röhögtem, rájöttem, hogy most végre lettem valaki. Másé ugyan a címer visszahelyezésének az igazi érdeme, de a legesmégnagyobbromániás legények előtt én vagyok a fő fő fő irredenta. Gondolom, most már figyelnek rám ezekben a körökben. Büszke is lehetnék akár.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!