Rédai Attila
„Az igazság kell, nem a hírek”
2014. február 25., 12:30
2014. február 25., 12:30
Nem a hírekre kíváncsiak az emberek, mert már amúgy is ömlik a fejükre az információözön, hanem az igazságra, mondta nekem nemrég valaki. Micsoda abszurd dolog, gondoltam, hisz mi más az igazság, mint a hírek összessége? Egy-egy hír lehet önállóan véve hamis, manipulatív vagy egyszerűen hazug, rosszindulatú, de egy másik helyen megkapja az ember azt a másikat, ami kioltja a rossz szándékot az elsőből, ami támpontot nyújt abban, hogy az információáradatban valahol – még ha nem is középen – ott leledzik az igazság.
Persze, tudom, jóval bonyolultabb ez, minthogy ilyen röviden meg lehetne fogalmazni, s a hírek, vélemények, információk dzsungeléből sokkal nehezebb kiszűrni az igazságot annál, minthogy összevetünk két hírt a spektrum két széléről, és voilà. Meg aztán igazság is éppen annyi van, ahányan élünk ezen a földön: mindenkinek más. Ami a napokban Ukrajnában is zajlott, sokféleképpen értelmezhető: sokan azt mondták, ez a „Nyugat” és a „Kelet” harca, arról szól, hogy melyik kultúra, gazdasági kör lesz a szomszédos országban az uralkodó. Volt olyan elemző, aki az interneten úgy értelmezte első napjaiban ezt az összecsapást, mint aminek a végkimenetelétől függ az, hogy milyen székhelyű, központú bankok, szupermarket-láncok, távközlési társaságok lesznek a nyerők majd Ukrajnában: Vodafone vagy MTC, Citibank vagy Sberbank, Tesco vagy Arbat. Demokrácia vagy diktatúra – folytatódott a párosítás.
Az én fejemből kinézve az igazság egy kicsit másképp fest: a harc Ukrajnában lehet, hogy azon két kultúra között zajlik, amelyik közül az egyikben, Kijevtől nem messze, az utcai harcokkal egy időben a téli olimpiának helyt adó, oroszországi Szocsiban a Pussy Riot nevű punkzenekar tagjait performance-uk közben a „rendfenntartással” megbízott „kozákok” nyilvánosan megkorbácsolják. A másik „kultúra”, amelyik nevében az utcára vonultak Ukrajnában, az, amelyet mi is ismerünk, látszólag mi is választottunk: a „nyugati”, meglehetősen vagy talán túlságosan liberális, talán túlontúl is individualista modell, ahol a homoszexuálisok nemhogy büntetlenül élhetik meg a saját igazságukat, hanem azt fennen hirdethetik és ünnepelhetik. Első látásra a kozákok általi korbácsolás (szó szerint!) nem más, mint maga a gonosz önkény, a szivárványos felvonulások pedig a szabadság féktelen megnyilvánulásai. Nekünk, akik éltünk egy önkényuralomban, hidegrázásunk van tőle. De vajon ugyanezt gondolják róla a „rendfenntartó” kozákok is?
Végső soron talán nem is annyira bárgyú, mint amilyennek először tűnik a bankok, mobiltelefon-társaságok és szupermarketek cégérei közötti szembeállítás: egyáltalán nem mindegy, hogy ki viszi haza a végén a pénzt. Ebben viszont igencsak hasonlónak tűnik itt, a két kultúra közötti szürke zónából nézve a kétféle civilizáció: bármennyire liberális vagy elnyomó, színes vagy fekete-fehér, kollektív vagy individualista, a mozgatórugó mindkét esetben a pénzt. Csak amíg nyugaton többen osztoznak felette, s jut az átlagpolgárnak, a középosztálynak is épp annyi belőle, amennyivel nem csak túlélni, hanem esetleg tervezni is tud, addig a keleti világban alig néhány kézben összpontosul majdnem az egész nemzeti vagyon, s a lakosság, amelyik ezt a vagyont megtermeli, napról napra egyre jobban elszegényedik. Ismerős? Egy jövőkép nélküli, egyik napról a másikra élő emberekből alkotott társadalomban értelemszerűen az indulatok is nagyobbak.
Ukrajnában már eljutottak oda az emberek, hogy elegük lett ebből a velejéig igazságtalan helyzetből: íme, a következmény. Akármelyikünk lehet egyszer az ő helyzetükben. Mert az emberek igazságérzete lehet, hogy a pénzéhségüknél is erősebb.
Attól függ persze, hogy a barikád melyik oldalán állnak, s mit védenek: alapvető értékeket és igazságokat vagy a vagyonukat, bankbetétjüket. Akármilyen cégérű bankokban.
Első közlésben megjelent a Csíki Hírlap és a Vásárhelyi Hírlap február 21-ei számában.
podcast
GyergyószékEzt olvasta?
Kozán István
Propagandagépezetek háborúja (is)
A háborút katonák vívják fegyverekkel – gondolhattuk csütörtök reggelig. Azóta azonban kiderült, hogy ez a tétel már korántsem igaz.
Geréb László
Udvarhely választ, avagy ki kivel fog hétfőn dolgozni
Székelyudvarhelyen rég nem volt választás. Igazából Udvarhelyen már évek óta nem történik semmi érdemleges. Így nem csoda, hogy még egy belső választás is ennyire felkorbácsolja a helyi közéletet.
Kozán István
„Kórházunk nagyon jól teljesít” – avagy Borboly Csaba hárítása
Borboly Csaba vigyorogva állt az újságírók elé, mintha őt amúgy a történtek nem is érintenék. A tanácselnök első reakcióként a tőle „elvárt módon” azonnal hárított.
Demeter Szilárd
A magyar baloldal és a nemzet
Minden sorsfordító pillanatban elárulták a nemzetet – és a hazát is, nekik pont elég volt az országot legvidámabb barakká zülleszteni, főleg úgy, hogy abban a barakkban ők lehettek a smasszerek.
Geréb László
Ár-érték arány alapú gondolkodás a helyi adóknál
A közösségi szolgáltatások vásárlása esetében is működik adófizető polgárban az ár-érték arány alapú gondolkodás, hiszen a befizetett adólejeiért mindenki annak megfelelő értékű közösségi szolgáltatást vár el.
Kozán István
Korodi Attila ünnepe
Magyarázkodásra szorult Csíkszereda polgármestere, miután Románia nemzeti ünnepén a város egyik szocreál épületét a román zászló színeivel világíttatta meg. Hiba volt a románok felé tett látványos gesztus, illetve szükség volt a mentegetőzésre?
Gergely Imre
Van még kérdés?
„Annyit szeretnék változtatni a dolgokon, hogy ettől fogva a sajtótájékoztatóinkat sajtótájékoztató formájában tartjuk. Amikor pedig időszerű lesz, akkor tartunk sajtókonferenciát, ami azt jelenti, hogy a sajtó is kérdez.”
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!