Koszta István
2012. július 15., 10:212012. július 15., 10:21
2012. július 15., 13:202012. július 15., 13:20
Érdekes, hogy a három nagy nemzetközi hitelminősítő intézet (Standard&Poor's, Moody's és Fitch) nem aggódik a politikai belviszály okán a romániai befektetések és ügyletek jövője miatt.
Az S&P jelezte ugyan, hogy picit a ködbe vész a messze jövő, de ma még jól látni azért a lehetőségeket. A Coface Romania kereskedelmi hiteleket biztosító társaság – az osztrák Coface Austria Kreditversicherung romániai fiókintézete, amely 1996 óta bentről figyeli a romániai üzleti életet – sem bizonytalanodott el. Azért nehogy azt higgye bárki, hogy vidám nyarunk lesz. A külföldről származó beruházások valamelyes megtorpanása (–15%), a folyószámla-egyenlegünk elbillenésének a réme okozhat néhány fehér éjszakát a gazdasági kormányzatnak, de ki van ma jól az Unióban?
A június végi csúcstalálkozó három lehetséges forgatókönyvet elemzett. Az egyik az Európai Egyesült Államokról ábrándozott. A másik kettő a végjáték lépéseit próbálja kitalálni. Vagy megtervezni? A kettőből az egyik a fizetésképtelen adósokat kitaszítaná az euróövezetből, a másik Németország kilépését gondolja végig. Van, aki tudni véli, hogy a márka matricáit le is porolták már a német jegybank nyomdájában.
Tény, hogy valaminek történni kell, az euróövezet egybentartása szinte lehetetlen, természetes tehát, hogy a közös gondolkodásnak valamiféle kivezetést kellene erre találnia. A spanyolok folyamatosan jelzik, hogy csődhelyzetben vannak. Mások is a déliek közül. Franciaország nem hajlandó még egy lyukkal bennebb húzni a nadrágszíjat, a németek meg nem hajlandók egy fityinggel sem többet odaadni, esetleg akkor, ha elmehetnek a pénzük után, azaz ha fiskális és politikai felügyelettel egységes bankrendszer veszi át a szuverén kézi vezérlést.
Ami arra késztetett, hogy belebeszéljek a nagyok dolgába: olvastam az University of Chicago Booth School of Business professzorának, Anil K. Hashyapnak az elmélkedését arról, hogy mi lenne, ha a németek szállnának ki a 17-ek klubjából. Mi lenne? Elvágódna az euró, ami viszont friss levegőhöz juttatná a tönk szélére jutott gazdaságokat. Szerdai írásomban jeleztem a lényeget a lej árfolyamának alakulása kapcsán. Az euró értékvesztése nem vezet feltétlenül jóléthez, de ösztönözné a versenybe állást. Franciaország és Hollandia is új esélyt kapna. Az ipargazdaság általános nekilendülése fölszívná például a most tévelygő spanyol, portugál és görög munkaerőt. A márka bevezetése esélyt adna a bent maradóknak gazdaságuk szerkezeti átalakítására, az olcsóbb euró befektetőket csábítana, és így tovább, minden egyéb a tankönyvben írva vagyon.
Hogyan történhetne? Lépésről lépésre. A banki betétek és ugyanúgy a szuverén vagy kereskedelmi adósság maradnának euróban kifejezve. Közben piacra kerülnének márkában kiszabott német állami papírok, ezt követően társasági kötvények is. Megszabott átmeneti időszak alatt minden üzlet márkára fordítana. Osztom a chicagói tanár ama véleményét, hogy a menedékbe elvonult tőke visszatérne az új lehetőségre, és ez a gazdaság megmoccanását eredményezné. A bankok tőkésítésére és a pénzügyi kockázatok biztosítékaira kiszakított és bespájzolt pénz termőre fordulhatna.
Nincs ebben semmi meredek. A németek a britek státusába kerülnének, maradna viszont az unió, vagyis a munkaerő, az áru és a tőke szabad mozgása a határon belül, mert mi egyéb az EU?
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
szóljon hozzá!