A harmadik út

Ha lenne is bennünk – amúgy meg alig van – érdeklődés egyik-másik jelölt politikai programja, üzenete iránt, a Băsescu–Geoană álomduó gondoskodott róla, hogy ne kelljen ilyesfajta szellemi erőfeszítéssel pusztítanunk az agysejtjeinket.

A magyar kisebbség lekezelése lenne, vagy pragmatikus felismerése annak, hogy aligha leszünk jelentős játékosai a december 6-i mérkőzésnek? Talán inkább az utóbbi, de az előbbiben is mocorog valami. Mert a romániai politikai gondolkodásban még nem kristályosodott ki az a felismerés, miszerint a kisebbségi kérdés kulturált megoldása közép- és hosszútávon sokkal nagyobb hasznot hajt, mint a rövidlátó elutasítás. A jelöltek stábjai osztottak-szoroztak, a végeredmény pedig az lett, hogy nem érdemes pénzt-paripát-fegyvert áldozni arra a néhány apró százalékra, amit a magyar voksok hoznának a konyhára. Már az is aránytalanul nagy befektetés lenne, hogy egyáltalán mobilizálni lehessen a motiváció nélküli százezreket, s akkor még nem beszéltünk annak a diskurzusnak a megteremtéséről, amelyre legalább részben vevő lenne a magyar szavazó. Hiszen még a saját jelöltjére is csak az szavazott, aki nagyon unatkozott.

Ilyen körülmények között mi legyen hát velünk december 6-án? A Mikulás-program persze adja magát, disznóvágáshoz sem tűnik rossz időpontnak, az önsorsrontó fajtának pedig bizonyára eszébe jut az anno december 5-i megaláztatás, ami, ugyebár, majdnem ezen a napon esett meg.

Államelnök-választás azonban mégis csak ötévenként van, valamit hát kellene kezdeni vele. Nekem például a következő a platformom: felkarolva a néhány napja elindult civil kezdeményezést, előzetesen hosszasan gyakorolom annak a ketrecnek a rajzolását, amelybe éppen belefér az autonómia szócska. A lapon elfér Băsescu és Geoană neve alatt, s legalább egyértelművé válik, hogy nem koordinációs problémákon múlik, ha az ember érvénytelenné pecsételi a választási ívet. Autonomista népszavazás rangjára emelem hát az államelnök-választás második fordulóját, s ha sokan tesszük ezt, eggyel több kártyát illeszthetünk abba a pakliba, amelyet egyszer csak elő kell venni ebben az önrendelkezés nevű játszmában.

Valami máris azt súgja, hogy régen készültem ennél értelmesebb cselekedetre.