Üres a jégpálya!

Az utóbbi időben alig néhány gyerek siklik a a tenyérnyi szentgyörgyi jégpályákon amelyek igaz, legalább ezáltal tágassá növekedtek. Felnőttekről nem is beszélve, esetleg én és még egy pár anyuka apuka, néha – kisgyerekükkel.

Talán a hideg miatt, talán nem... Mínusz 10, mínusz 20 fok körül esténként nem szívesen engedik ki gyerkőceiket a szülők. Napközben enyhébb-kellemesebb lenne, de hét közben tilos rámenni délután, kivéve annak a néhánynak (5–7 gyereket láttam egyszer) aki tanfolyamra, esetleg edzésre jár. Az pedig nagyon-nagyon kevés...!

Talán a frissen hullott hó miatt, amelyen úton-útfélen lehet csúszkálni.

Talán mert sokan eljárnak sízni Sugásba, Poianába vagy korcsolyázni Brassóba, Kézdire... a jégpalotákba.

Vagy talán mégse,.. inkább kényelmesek vagyunk és az otthon melegében ülünk a TV vagy az internet rabságában. Lehet, hogy sok a tanulnivaló, a munka, de egy kis mozgás a levegőn felfrissít, felpezsdíti vérünket, megolajozza berozsdásodott csontjainkat és ezáltal kevesebbet kell majd az orvoshoz és a patikushoz járnunk – napi fél óra mozgás megelőz sok-sok betegséget.

Vagy nincs jó reklámja, nem beszélnek róla, mint például Csíkban, Gyergyóban, kevesen hokiznak nálunk, mű- és gyorskorcsolyáról nem is beszélve... Nincsenek (vagy elenyészően kevés) meccsek, bemutatók, versenyek, jégen zajló játékos események, ahol még díjakat is lehetne nyerni – ez stimulálná a fiatalokat de a felnőtteket is!

Azt hiszem ez mind fennáll és esetleg más okok is lehetnek. De ne szaporítsuk a szót: valami hibádzik! Sok tízezer euróért vásárolta a jégpályákat a város és úgy látszik, nem igazán tudjuk kihasználni.

Mit lehetne tenni? Többet kellene róluk beszélni, versenyek, vetélkedők kellenének: gyorsasági, ügyességi versenyek, játékos vetélkedők, miss-verseny, jégkirály-választás… stb., stb., stb., és abból a sok hóból, amit belőlük kitakarítanak, hószobrokat-hóvárakat lehet készíteni. Iskolák egymással versenghetnének...

Egyszóval egy kis lelket kellene vinni az anyagba!

Talán ebből van kevesebb nálunk... Vagy mégse? Cáfoljanak rám!

Kósa Ferenc