Backamadarasi fairtás

Pár éve a kultúrotthon előtti park fáit vágták ki, hogy szép park lesz a helyén. Ugyanakkor a községhez tartozó Szentgericén is kivágták a kultúrotthon előtti fenyőket, a helyükbe került pár szikla, amely sajnos úgy is maradt. A backamadarasi új park egy évig nézett ki úgy, ahogy, de elég gyatrára sikeredet, és a benne levő szökőkút is inkább egy pocsolyára emlékeztet.

Ezután következet a templomunk előtti száz évnél is idősebb fenyőfa. Azokat is kinyírták. Most mi következik? – kérdem én. A falu örökségévé vált műemlék nyárfa (ültetve 1849. március 15.) és a műemlék zádokfa (ültetve 1860., lásd Backamadaras 600 éve falukönyve), amelyek túlélték a két világháborút? Sajnos elöljáróink fejszéjét nem biztos, hogy elkerülik. Hol van ilyenkor a Backamadarasért Egyesület, akik azt állítják: szó szerinti idézet: „Felkarolunk minden közérdekű problémát”. Hát ez a sajnálatos fairtás éppen közérdekű lenne, mert a falu és község lakosai csak arra eszméltek fel, hogy láncfűrészek zúgnak a kis zöldellő park évtizedes fenyői lábánál. Az a legfelháborítóbb, hogy a lakóságot nem kérdezte meg senki, szeretnének-e egy más kinézetű parkot, de életet adó fák nélkül?

A községben bejegyzett autók, motorkerékpárok száma egyre nő, az értük befizetett adó a hivatal pénztárába kerül. A járművek által kibocsátott szén-monoxid hová lesz? Ezután biztosan a gyerekeink tüdejébe. Ezt nem kellene megengedni! Valaki tegyen már valamit! „Csattog a fejsze / Fa kérge bánja, / Idén is eljött / A fenyő halála... / Puha porhó fedte / Fényes ágait, / De a zajos fűrész / Elvitte álmait. / Pedig büszkén álltak / Egyenesen sorba, / Most meg dübörögve / Hullanak a porba.”

Makkai György