A Ceaușescu-rezsim módszerei tértek vissza Erdélybe

Szöllősi Jánost, a hídelvi református egyház lelkipásztorát, aki már 2009 óta tartotta az istentiszteletet a június negyedikei megemlékezéseinken, az ügyészség zaklatni kezdte a 2009-es megemlékezés miatt.

Állításuk szerint a lelkipásztor volt az események főszervezője(holott vármegyés rendezvény volt, ő meghívottként tartotta az istentiszteletet). Teljesen abszurd módon eljárást indítottak ellene, miközben a 2009-es megemlékezésünk folyamán semmilyen szabálysértő tevékenységet nem végeztünk.

Ahogy minden év június 4-én, 2009-ben is a polgármesteri hivataltól kapott engedéllyel szerveztünk megemlékezést bármiféle bűncselekmény, törvényszegés nélkül. Hihetetlen vádakat hoztak fel a tiszteletes ellen. Az egyik vád szerint bűncselekménynek minősül az, hogy Magyarország himnuszát énekeltük el megemlékezésünk záróakkordjaként, holott nemzeti imánk, a Himnusz nemcsak a magyar, hanem még a román törvénykezés szerint is imának minősül. Egy ima eléneklését természetesen semmilyen törvény nem bünteti. A második vád az, hogy hivatalos, köztéri rendezvényen egy másik ország hivatalos zászlaját használtuk (Magyarország), miközben ez csak úgy törvényes, ha a román állam zászlaja is szerepel a másik ország zászlaja mellett. Ez is teljesen abszurd állítás, hiszen mi a címeres magyar zászlót függesztettük ki aznap, Magyarország hivatalos zászlaja pedig a címer nélküli volt 2009-ben, ahogyan jelenleg is az, tehát semmilyen más ország hivatalos zászlajával nem találkozhattak rendezvényünkön.

Véleményünk szerint a hatalom eme játéka egyik részről a magyar kártya kijátszása a választások közeledtével, kampány céljából. A másik része pedig az egyház ellehetetlenítése a vármegyés tevékenységektől. Ez sajnos részben sikerült is, hiszen a tiszteletesnek a megemlékezés előtti napon tiltották meg egyházi felettesei, hogy megtartsa megemlékezésünkön az istentiszteletet.

Érdekességek közé tartozik, hogy Szöllősi János tartott istentiszteletet a 2010-es és 2011-es megemlékezéseinken is, mégis, most 2012-ben, a megemlékezésünk (és a választások) előtt néhány nappal jutott a karhatalmiak eszébe a tiszteletes 2009-es részvétele. Az idei megemlékezésünk folyamán nemcsak a tiszteletes beidézése volt az egyetlen affér, hiszen a megemlékezés kezdete előtt 10 perccel szóltak a rendőrség képviselői, hogy a polgármesteri hivatal mégsem hagyta jóvá kérelmünket, hogy megemlékezést tartsunk. Természetesen tudtuk, hogy erre nincs lehetőségük ennyire kevés idővel a rendezvény kezdete előtt.

A beidézés, a zaklatás és megfélemlítési kísérletek egyáltalán nem ritkák a kolozsvári vármegyések életében, nem először találkoztunk hatalommal való visszaéléssel. A Tompó László kolozsvári előadását követő beidézések, zaklatások nemrég fejeződtek be, akkor is mindent megtett a hatalom, hogy a kolozsvári HVIM által szervezett teljesen törvényes előadás nehogy megismétlődjön. Ugyebár nekik nem érdekük, hogy az erdélyi magyarság tudjon minél többet és megemlékezzen a bécsi döntésekről, ezek részleteiről. Ezek a módszerek nemcsak Kolozsváron jellemzőek, hanem Erdély minden szegletén, ahol a HVIM-nek tagszervezete van.

A hatalommal való visszaélés bármilyen formáját is választhatják, egy magyar hazafit nem fognak megtörni. A vármegyések nem arról híresek, hogy beijednek néhány pitiáner, törvénytelen módszertől, és feladják az elkezdett harcukat. Folytatni fogjuk azt, amit elkezdtünk. Ahogyan 2009 óta minden évben, jövőre is megszervezzük a megemlékezést. Bármennyire is szeretnék, a történelmet nem lehet megváltoztatni, mi pedig teszünk arról, hogy egyetlen magyar sem felejtse el, hogy mi történt 1920-ban egy országgal, egy néppel, és ezután is arra fogunk törekedni, hogy a Kárpát-medencében visszaálljon az igazság és a rend.

Katona János,
HVIM Kolozsvár