Fotó: Gecse Noémi
Márton Árpád festőművész barátaival, tanítványaival és tisztelőivel népesült be szombat délután a Mikó-vár udvara: köszönteni jöttek, és együtt ünnepelni a művészt 75. születésnapja alkalmából szervezett jubileumi kiállítása megnyitóján.
2015. október 04., 20:252015. október 04., 20:25
2015. október 04., 23:482015. október 04., 23:48
Az ünnepélyes eseményen a házigazda Gyarmati Zsolt múzeumigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, majd Antal Attila Csíkszereda megbízott polgármestere mondott köszöntőbeszédet. „Köszöntés és tisztelgés, főhajtás és ünnep, örömünnep és ünnepi öröm. Ennek jegyében gyűltünk össze, hogy köszöntsük és ünnepeljük főhajtással és tisztelgéssel Márton Árpádot e jubileumi alkalomból, hogy hetvenöt évet tölt e földi pályán, hogy belép a negyedik negyedszázadába itt közöttünk, velünk együtt.” Antal Attila elmondta, magát a művészt kérték fel, hogy rendezze a kiállítást.
Kozma Mária író, szerkesztő az ez alkalomból a Csíkszereda Kiadóhivatal és a Pallas Akadémia gondozásában kiadott két kötetet mutatta be az egybegyűlteknek, majd Banner Zoltán művészettörténész beszélt az ünnepeltről, munkáiról, és megnyitotta a kiállítást. Rámutatott, Márton Árpáddal is újjászületett a művészet, ugyanis minden jelentős művésszel újrakezdődik az. Hangsúlyozta, Márton Árpád soha nem követett senkit, és őt sem lehet követni, de példa arra azoknak, akik művészettel foglalkoznak, hogy a művészettel nem kapni, csak adni lehet és érdemes.
Márton Árpád csodának nevezte az eseményt, azt, hogy annyian megjelentek őt ünnepelni. Azt mondta, úgy érezi, nem élt hiába. „Ezzel a szemmagassággal ez az ötven év, ami végigment Csíkszeredában, valahol itt visszaköszön önökön keresztül. Mindent megkaptam, az alkotáshoz az összes lehetőség a kezemben volt. Sokan-sokan a baráti körben a városvezetőségig, visszamenőleg évtizedekre nagyon sok ember hozzájárult ahhoz, hogy dolgozni tudjak. Meg kell köszönjem a családomnak, a feleségemnek és a családi közegnek, mert nem könnyű egy lovat két nyereggel, sőt hárommal is meglovagolni. Amit teremtettem, amit sikerült megalkotni, eldadogni e néhány év alatt, úgy érzem, hogy bár az én birtokomban van nagyjából, de az önöké. (…) Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen az, ami végigvezeti a közönséget, a szemet, és tényleg ennek a hetvenöt évnek valahogy egy záró jele legyen. Természetesen a továbbiakban is nyitott a világ, nyitott a lehetőség, tehát tovább, tovább. Lássuk, mennyi energiát ad a Fennvaló, és hálát adok a Fennvalónak azért, ami mostanig megtörtént, és hálát adok önöknek, hogy egy ilyen közegben, ilyen környezetben élek és dolgozhatok!”
A megnyitó végén a közönség felállva tapsolt, és Györfi Erzsébet népdalénekes közreműködésével dallal köszöntötték az ünnepeltet.
szóljon hozzá!