Politikai foglyok és Tündérország

Az enyedi politikai főiskola

Borbély Ernő nemrégiben elhunyt, ismert, csíki politikus interjúkötete nagyon fontos kordokumentum. Míg az 1956-os forradalom nyomán Romániában elítélt, meghurcolt politikai foglyokról tucatnyi könyv született, ez egyáltalán nem mondható el a nyolcvanas évekről, amelyek máig nincsenek kellőképpen feldolgozva. Ez rendkívül furcsa, mivel a kommunizmus utolsó évtizedében elegendő volt egy rendszer elleni tiltakozó gesztus ahhoz, hogy valakit több évre börtönbe zárjanak, sőt, a zárkában sokszor „igyekeztek” a – legtöbbször koncepciós perek nyomán elítélt – rabok életkörülményeit úgy rendezni, hogy élve ne kerüljenek ki a fogdából. Főként Nagyenyed híres börtönébe gyűjtötték össze az akkoriban rendszerellenesnek minősített, valójában csak szabadabban gondolkodó értelmiségieket.

A könyvben az egykori rabok szólalnak meg, a kötet szerzője ugyanis felkereste néhai cellatársait, sorstársait. Sajnos a könyv kiadását ő már nem érhette meg, özvegye, Borbély Tünde egy küldetésnek érezte befejezni férje munkáját, emléket állítva ezáltal immár neki is, hiszen a 23 interjú közül az egyik éppen vele készült.

Az előszót jegyző Szőcs Géza szerint ez a könyv amellett, hogy kordokumentum, egy „sorskatalógus” is. „A jellemeknek és a belőlük fakadó döntéseknek, tetteknek, valamint mindezek következményeinek elképesztő tablója” ‒ jegyzi meg a könyvről, hozzátéve, hogy ezek a sorsok regényírók tollára, filmkészítők felvételeire kívánkoznak.

Ha polip szuszog Kolozsvárott

Szőcs Géza költőtől, írótól megszokhattuk, hogy mindig sajátos műveket tesz le a képletes asztalra, a legújabb kötete is feladvány azok számára, akik műfajilag be szeretnék skatulyázni. Titulálták már sajátos erdélyi útikalauznak, a kiadványban pedig a beszélgetőkönyv meghatározás szerepel.

Ezt a kétkötetes irodalmi művet elsősorban a barátság könyvének nevezhetnénk. Szőcs Géza 1989-ben ismerkedett meg Sziveri János költővel, aki politikai okok miatt menekülni kényszerült a korabeli Jugoszláviából, a két száműzött már első perctől szellemi és lelki vonatkozásban is nagyon jól megértette egymást. Ebből született akkoriban pár vers meg költői levelezés. Sajnos a „száműzöttek” bajtársassága hamar véget ért Sziveri János korai halálával. A tragédia bekövetkezése előtt, mivel a vajdasági származású költő nagyon vágyódott Erdélybe, de akkoriban már betegsége miatt nem utazhatott ide, Szőcs Géza történeteket talált ki számára, melyek választ adtak arra a fő kérdésére, hogy miért nevezik ezt a földet Tündérországnak.

Közel két és fél évtized elteltével az író úgy gondolta, hogy érdemes ezt a sajátos erdélyi mitológiát papírra vetni. Az első kötetben 21 ilyen történetet olvashatunk visszafelé folyó patakokról, titkos erdélyi fejedelmekről és más olyan csodákról, amelyek többnyire fantázia szüleményei, a második kötet pedig, ahogyan az alcímben is megjegyzik, egy függelék, amely a már említett barátságot dokumentálja.