Mucsi Zoltán, a sokoldalú színész

– A neve Mucsi Zoltán, de mindenki Kapaként ismeri. Honnan jön ez a becenév?

– Az alapja az, hogy én nagyon régen focista szerettem volna lenni, és abban az időben volt egy válogatott játékos, Fazekas László, akinek Kapa volt a neve. A hasonlóság miatt – ami csak annyi, hogy ő is vékony és nagyorrú volt mint én – megkaptam ezt a nevet.

– Furcsa fordulat a sportból átmenni a színpadra. Hogyan zajlott mindez?

– Igazából a foci egy gyerekkori hebehurgyaság volt, nem volt meg az a képességem, hogy én válogatottságig vagy első osztályig eljussak, ezért hamar átláttam, és 14 évesen lemondtam róla. Ezt követően hosszú ideig nem tudtam, hogy mit szeretnék csinálni, aztán a szél a színházhoz fújt.

– Mi volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy színház?

– Egy barátom Szolnokon játszott egy amatőr, Kőtövis nevű művészi együttesben, és hívott, hogy menjek el a társaságba. Amikor odakerültem, elhitették velem, hogy van érzékem ehhez a színházi műfajhoz. Másfél év után a szolnoki színház hirdetett felvételt segédszínészi, azaz statiszta állásra, és végül 15 évig araszolgattam a szamárlétrán.

– Mennyire fontos a szakképzés, mennyire fontos az iskola, főiskola?

– A 15 év számomra a főiskolát jelentette, ez gyakorlati foglalkozás, darabból darabba estem, különböző rendezőkkel találkoztam. Remélhetőleg sok jó szakmai dolog ragadt rám. Az elmúlt 35 évet társulatban töltöttem, de a Bárka Színház és a Krétakör mellett szabadúszóként is dolgoztam néhány évet. Most saját előadásokat hozunk létre, és A zsidó című előadás is ilyen, amit pénteken este láthat a sepsiszentgyörgyi közönség.

– Artur Palyga A zsidó című drámája egy kortárs lengyel darab, aktuális most ez a téma Magyarországon?

– Mi úgy gondoljuk, hogy igen, de azért ez túllép azon a problematikán, amit felvet. Szólhat arról, hogy ha van egy másság, ahhoz miként viszonyulunk, illetve, ha elkövetünk egy tettet az életünk folyamán, ami nem pozitív, azzal hogyan tudunk kellőképpen számolni. Ha ez nincs tisztázva, zűrzavar, probléma keletkezik. Magyarországon a zsidóság elhurcolása nagyobb probléma, mint teszem azt itt, de Lengyelországban még súlyosabb.

– A darabot együtt olvassa fel Pállfy Tibor, Kolcsár József, Derzsi Dezső és Kónya Ütő Bence helyi színészekkel. Mit kell tudni a műről?

– Ez a darab jól nyúl a nemzeti témához, ezért kezdtünk foglalkozni vele. Van egy problémakör, amiről érdemes beszélni, gondolkodni róla, pláne, ha nem tudjuk a választ. Nekünk ez a téma fontos, például A zsidó című előadással talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.

– A színház mellett filmekkel is foglalkozik, milyen volt együtt dolgozni például Jancsó Miklóssal?

– A sors nagy ajándéka, hogy összehozott Jancsó Miklóssal, és ennek a találkozásnak két film lett a vége. Egy nagyszerű, szabad, bölcs ember volt, nagy játékos kedvvel 80 év fölött is alkotott. Ő annyira tudta, mit szeretne, hogy például amikor a lámpást forgattuk (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című film), akkor beleesett augusztus 20-a, és nem dolgoztunk, hanem megálltunk, viszont ő az addigiakat két nap alatt készre összevágta. Néha kurtítottunk a jeleneteken vagy szánkra tettük a mondatokat, de ebben a filmben van maximum nyolc százaléknyi improvizáció, viszont a hatása az, mintha helyben találnák ki a mondatokat.

A 9. Tein Teártum felolvasószínházra szeptember 12-én, pénteken este 22 órakor kerül sor a Tein Teaházban. A rendezvény ingyenes.