– Hogyan épül fel a könyv?

– Jó pár monográfiát áttanulmányoztunk, és próbáltuk a leghasznosabb formát kiválasztani. Mint minden ilyen típusú kiadvány esetében történni szokott, a földrajzi, természetrajzi leírással kezdtük, majd a település történetét részleteztük. A múlttal főként én foglalkoztam, a jelenről pedig, mint például a gazdasági adatok, turisztikai lehetőségek vagy a lakberendezések szerkezete, a társszerző írt. Én részleteztem az egyházmegye és az iskolarendszer kialakulásának a történetét, és természetesen írtam a Gyimesek gazdag kultúrájáról, az érdekes csángó hiedelemvilágról, illetve a népzenéről és táncról. Ha turista látogat hozzánk, általában azon csodálkozik, hogy a csángó táncrend több mint harminc típusú táncból áll.

– Mi lehet a táncrend ezen gazdagságának a magyarázata? 

– A völgy benépesítésével kezdeném, mert ez nyújthat némiképp magyarázatot. Igaz, hogy a kötetcímben az szerepel, hogy Gyimesközéplok monográfiája, de azt kell tudni, hogy Bükk, Középlok és Felsőlok történelme és kultúrája szorosan összefügg. Sokáig nem is voltak különálló települések. Tudniillik ezek a helységek úgy jöttek létre, hogy a Csíkszentmiklósi egyházmegye bérbe adta a földjeit a 17. század elején, akkor jöttek ide az első telepesek. Először Gyimesbükkben épült templom, a Kontumáci templom és sokáig Középlok oda tartozott. Középlokon 1853-ban épült templom, és sokáig Felsőlok idetartozott, az utóbbi a legfiatalabb település, ott épült a legkésőbb templom. Azt viszont, hogy a közigazgatási egységek mikor jöttek létre, nem lehet pontosan tudni, mert mint már említettem, nagyon sokáig a földeket az egyháznak fizetett bér fejében művelték a völgy lakói. Azt tudjuk, hogy 1873-ban jelent meg az a törvény, amely lehetővé tette a földek felvásárlását, de már előző korszakokból találtunk olyan jegyzőkönyveket, melyekből kiderül, hogy kit választottak a falu bírájának. Visszatérve a kérdésére, a tánckultúra sokszínűsége azzal magyarázható, hogy jöttek ide moldvai csángók, csíki székelyek, de Fogaras környékéről is érkeztek telepesek. Ezekből a kultúrákból hoztak létre egy sajátos, gazdag táncrendet.

–  Nagy hagyománya van A Tatros forrásánál csángófesztiválnak. Hogyan látja ennek a szerepét?

– Én is benne voltam abban a bizottságban, amely a hetvenes évek elején elindította ezt a csángófesztivált. A fő kezdeményező Bilibók Béla néhai kultúrigazgató volt, a megyei kultúrbizottság részéről pedig Becze Antal támogatta. Azon iparkodtunk, hogy minden csángó népcsoport képviselve legyen, ne csak a gyimesiek. Jöttek vendégek Moldvából, de jött tánccsoport Hétfaluból, illetve Déváról is. A zenén és a tánckultúrán volt a hangsúly. Érdekes, hogy akkoriban még a moldvai csángók egymás között magyarul beszéltek, manapság, ahogy észleltem, főként a fiatalok már csak románul társalognak. A fesztiválnak az volt a szerepe, hogy egymás kultúráját megismerjük. A nyolcvanas években viszont román csoportokat is kezdtek hívni, végül betiltották a fesztivált. Kilencvenben újraindították, és most már azt látom, hogy a csángók mellett sok székely tánccsoport is szerepel ezen a találkozón, illetve Magyarországról is érkeznek vendégek, így már nem kizárólag a csángóké. Mindenképp fontos és ajánlanám azoknak, akik részt vesznek ezen a rendezvénysorozaton, hogy figyeljék meg, formailag mi a különbség a moldvai és gyimesi népviseletek között. Míg az előző inkább romános stílusú, a miénk más balkáni népek népviseletére hasonlít, mint például a görögök, bolgárok vagy említeném még a bunyevácokat.

– Miért egy keservesnek az első sorát választotta könyvcímnek?

– Sehol nincsen annyi keserves, mint itt. Erre a magyarázat talán az lehet, hogy itt a pásztorkodás volt a fő foglalkozás. Aki sokat van egyedül, valószínű, hogy nem kezd pattogó csárdást énekelni. Az egyedüllét szüli a kesergést, ami szólhat viszonzatlan szerelemről, párkapcsolati gondokról, avagy a katonaélet nehézségeiről. Szerintem a legszebb éppen az, amelynek első sorát választottam: „A gyimesi hegyek kőből vannak rakva/ Sok jó édesanya sírva jár alatta,/ Ne sírj, édesanyám, ennek így kell lenni,/ Minden jó családból egynek rossz kell lenni” – így szól ennek a dalnak az első szakasza. Az éneknek összesen tizenhat szakasza van, és ezekben, mintha tömören bele lenne foglalva az itteni emberek életének minden nehézsége, de ugyanakkor a szépsége is.