Jelképek és életutak címerek árnyékában

Pécsi L. Dániel és Okos Márton a bemutató közben

Az egyesület munkatársa, Szász Zoltán szerint bizonyára a hirtelen havas-hidegre fordult időjárás okozta, hogy az amúgy kellemes hangulatú előadóteremben a székek nagy része üresen maradt. Élménypótlásra azonban lesz lehetőség – legalábbis részben –, mert a kiállított anyag jövő hónap közepéig még megtekinthető az egyesület Laposnya utca 23. szám alatti székhelyén, munkanapokon 10 és 14 óra között. A meleg hangulatú beszélgetés azonban „nem játszható újra”, legalábbis belátható időn belül nem.

Kétszáznyi címer után

Pécsi L. Dánielnek a csonkaországban születve, egyetemista korában, 1971-ben sikerült először eljutnia Erdélybe, hogy atyai felmenőit felkutassa. Aztán az első utat továbbiak követték. Villamosmérnöki végzettséggel múzeumban dolgozott, amikor 1978-ban a Szent Korona hazatérésekor a koronázási ékszerek és a palástnak a Nemzeti Múzeumban való kiállítása alkalmából felkérést kapott ezek szakszerű megvilágításának és állagmegóvásának kidolgozására. Ekkor indult el jelképművészi karrierje, ugyanis nem tudott szabadulni a jelképek kényszerítő hatása alól. Azon kevesek egyike, akik kezükben tarthatták, tapinthatták a koronázási ékszereket, megérinthették a palástot. Tanult, dolgozott, érdeklődött, címereket kezdett készíteni, egyre több felkérésnek tett eleget, s mára már kétszáz címer, jelkép alkotójaként tisztelik – mondotta el róla peregrinus társa, Okos Márton. A közép-kelet-európai rendszerváltozások után reneszánszát éli a jelképek címerekben való megjelenítése. Most a címereket települések, intézmények rendelik meg.

Nem csak nyelvében...

... jelképeiben is él a nemzet – állítja Dániel. Hiszen mi lehetne felemelőbb érzés, mint a csíksomlyói kegyhely jelképének elkészítése, amire nemrégiben kapott felkérést. „Ez a jelkép ugyanazt jelenti az erdélyieknek, az anyaországbelieknek, valamennyi elszakított területeken élőknek” – vallja a művész, aki szerint a települések, felekezetek, intézmények címerei egységes egésszé állnak össze ezerszáz éves történelmünket igazolva a Kárpát-medencében. Ezért is járja kiállítása anyagával az egész Kárpát-medencét – most épp Erdélyt –, akár egy kései végvári vitéz, miközben utalva apai ágon székely, anyai ágon sváb őseire, magát egyszerűen magyar tarkának szokta nevezni.

Vasvári is jelkép

Válogatni lehetett a jelképörző kiadványok között

Okos Márton valóban földink, kalotaszentkirályi születésű, 1988-ban kényszerült Erdélyt elhagyni. Ő az, aki 1989 nyarán egy másik erdélyi fiatal menekülttel, Juhos Gáborral együtt elgyalogolt Budapesttől Párizsig, hogy a francia forradalom 200. évfordulóján az erdélyi falurombolás ellen tiltakozzanak. Az 1680 kilométeres út történetét pár évvel később megjelent naplójában írta meg Erdélyért Budapesttől Párizsig címmel. Azóta közíróként dolgozik azért, hogy tágabb és szűkebb értelemben vett szülőföldje jelképeit megőrizze, s szolgálja a nemzetegyesítés eszméjét írásaival.

Most bemutatott könyve (Vasvári Pál emléke Kalotaszegen) is ezt hivatott szolgálni. A 23 évesen, Okos Márton szülőhelyétől alig 20 kilométerre elesett Vasvári Pál emléke szimbólummá emelkedett Kalotaszegen. Okos Márton szerint – akárcsak Petőfiét – Vasvári elestének körülményeit is homály fedi, s ezt a homályt próbálta, akarta eloszlatni a dokumentumokkal, korabeli följegyzések közreadásával, későbbi és saját kutatásai eredményeinek közlésével.

Nem csak az írott szó erejével, de konkrét tettekkel is igyekszik menteni azt a jelképrendszert, amely ezerszázéves ittlétünket igazolja. Ezt bizonyítja a kalotaszentkirályi Ady-szobor (Ady Endre anyai nagyapja, Viski Dániel síremléke a kalotaszegi Körösfő községi Nyárszón áll), a körösfői Vasvári-kopjafa állításában nyújtott segítsége.

Olykor szélellenben kell dolgozni

Az előadás után a kevés résztvevő barátságosan elbeszélgetett a vendégekkel

Mint elmondotta, a jelképek állítása nem mindig egyszerű. „A Vasvári-kopjafa állítása után a község alpolgármestere nem kevesebb mint 68-szor volt beidézve a kolozsvári bíróságra, mígnem sikerült bizonyítanunk, hogy nem szegtünk törvényt azzal, hogy kopjafát – és nem emlékművet, amire más szabályok vonatkoznak – állítottunk” – mondotta el a szombati beszélgetésen Okos Márton.

Pécsi L. Dániel és Okos Márton szombaton este Marosvásárhelyről Kolozsvárra indult tovább, ahol hasonló rendezvényen vesznek részt.