Beszédes tárgyi kultúra

Ebben a tájházban a bukovinai székelyek mellett a gyimesi, a moldvai és reményeink szerint jövőre a barcasági csángókról is lesz egy kiállítás – hangsúlyozta a tárlatot megnyitó Sógor Csaba EP-képviselő, a Fészek Tájház működtetője.  

Főként Lükő Gábor néhai néprajzkutatót parafrazálta a politikus, a tudós nyomán megjegyezte, hogy egy népnek a tárgyi kultúrájából nemcsak az eszközeinek a díszítési mintáit, formáit lehet kiköbözni, hanem ezekben benne van az illető nép lelkületére utaló több száz év alatt kialakult jelképrendszer is. Ajánlotta a látogatóknak, hogy fejtsék meg ezeket a szimbólumokban rejlő több évszázados kódokat. Ebben a jelfejtésben segítségükre szolgálhat a képek alatt a moldvai csángókról szóló tömör összefoglaló.

Többnyire már ismert Ádám Gyula-fotókat fedeztünk fel a kiállításon, viszont ezek a képek, amelyek főként a nyolcvanas-kilencvenes években készültek, ma már megismételhetetlenek. Akkor még a moldvai csángóknál a népviselethordás mindennapos gyakorlat volt – tudtuk meg egy régebbi beszélgetésünk alkalmával a fotóművésztől. Amint akkoriban részletezte, nem kellett várni, hogy az alanyai beöltözzenek, hanem a csángóruhát hordó emberekkel elegyedett szóba az utcán, és a tőle megszokott stílusban rávette őket, hogy természetes modellként viselkedjenek.

Nemcsak a ruha, hanem a környezet is, amiben lencsevégre kapta a csángóit, még hagyományos, így könnyebben megnyíltak benne, tekintetük valósággal kaput nyit a lelkükhöz. Ugyanakkor egyes képek már az átmenet korszakáról árulkodnak, feltűnik, hogy a csángók nem a teljes népviseletet, csak egyes darabjait vették fel, a többi ruha, amibe öltöznek, sorozattermék.