A Gyöngykoszorú nem seregszemle, hanem néptáncmozgalom

Tekintse meg fotógalériánkat!

Az eső miatt elmaradt ugyan a tervezett főtéri felvonulás, de a jókedv és a fellépők egész nap kitartottak szombaton a művelődési ház forgatagában. Két tucatnyi fellépést követhetett végig a közönség, mégsem unta meg senki, és a műsorok után még sokaknak volt kedve és ereje a táncházi estre is. De a mulatság közepette sem feledkeztek meg néhány pillanatnyi néma főhajtással tisztelegni azok előtt, akiknek köszönhető az elmúlt húsz esztendő, és akik már nem lehettek az ünneplők között.

Kulturális önrendelkezés

„Mi ez, ha nem kulturális önrendelkezés?” – tette fel a kérdést a szombati megnyitón Nyárádszereda alpolgármestere, aki szerint ez az ünnep is a magyar kultúra létét bizonyítja. A Nyárádmente nem bortermő vidék, de vannak néptáncai, népdalai, amelyekre büszkék az itt lakók. Nyárádszereda ezután is a vidék kulturális „fővárosa” kell maradjon – mondta el Tóth Sándor.

A megyei tanács alelnöke örömét fejezte ki, hogy évente mintegy 200 ezer lejjel tudják a kulturális rendezvényeket támogatni, s bár „ez csak egy csepp”, de sok munkával és jókedvvel sok értékes kezdeményezés megvalósítható. Szabó Árpád úgy véli, a Gyöngykoszorú már nem egy egyszerű kulturális seregszemle, hanem igazi mozgalommá nőtte ki magát, és „megmaradásunk egyik alappillére”.

Az ünneplő sokaságot Incze Tünde, a Romániai Magyar Néptáncegyesület elnöke is köszöntötte, míg dr. Ábrám Zoltán, az EMKE országos és megyei szervezetének üdvözletét hozta.

Beérett a termés

Az első Gyöngykoszorú néptánc, népdal, nepzene és népviseleti találkozóra 1991. április 28-án került sor Nyárádszeredában, azóta évente legkevesebb öt ilyen találkozót tartanak Maros megyében, emellett pedig több száz hasonló kulturális rendezvényre is sor került. Az elmúlt húsz évben százezrek vettek részt a népzenei és néptáncmozgalomban – összegzett Ábrám Zoltán. Ezen a téren végzett munkájukért az EMKE emlékoklevelét nyújtotta át Nyárádszereda közösségének és Suba Gyöngyi közművelődésszervezőnek, továbbá Szabó Évának, aki férjével, néhai Szabó Pállal együtt indította útjára ezt a mozgalmat, valamint Bölöni Domokos újságírónak, aki a legtöbbet cikkezett ebben témakörben. „A termés beérett” – fogalmazta meg tömören Suba Gyöngyi, hiszen az 1991. évi Gyöngykoszorú „rügyfakasztó” volt, az idei pedig szüreti.

Néptáncparádé szombaton és vasárnap is

A szombati őszi táncos sokadalmat a nyárádszeredai Bocskai Dalkar műsora nyitotta meg a Bekecs alatt Nyárád tere című népies dallal, majd magyar, német és cigány nyelvű bordalokkal örvendeztette meg a közönséget. A néptáncra való ráhangolódást a nyárádszeredai Kis-Bekecs teremtette meg, majd sorra következtek a fellépők „a jókedvű Nyárádmente, a dallamos nevű Kis-Küküllő és a napos Maros mente” tájairól: a marosvásárhelyi Napsugár kis- és nagycsoportjai, a mezőpaniti Porka, a mezőcsávási Harangláb, a szabédi Fürge lábak, a kendi Csillagok, a kibédi Madaras Gábor, a hármasfalusi Vadrózsák, az erdőszentgyörgyi Százfonat, a szászrégeni Kerekerdő, Körtvélyfája, Vajdaszentivány, Disznajó, Holtmaros, a gernyeszegi Sebes, a marosfelfalusi Kis- és Nagy-Bíborka, a dicsőszentmártoni Kis- és Nagy-Kökényes, a marosludasi Hajdina és a házigazda Nagy-Bekecs együttesei. A sort a táncoktatók, csoportvezetők színpadra lépése zárta, akik a közönségnek is bebizonyították, hogy nemcsak tanítani, hanem táncolni is tudnak.

A forgatag vasárnap is folytatódott, ezúttal a megye adatközlő együtteseit és vidéki tánccsoportjait hívták meg. A helyi Kis- és Nagy-Bekecs mellett a szászrégeni Öröktűz és Kalangya, a marosvásárhelyi Öreg fenyők, továbbá Marosmagyaró, Jedd, Backamadaras, Vajdaszentivány, Jobbágytelke, Mezőpanit, Nyárádselye, Nyárámagyarós és Sárpatak tánccsoportjai léptek fel. Ezen kívül a Fagyöngy és Sándor Vilmos citerajátékkal, Diós Brigitta pedig népdalokkal szórakoztatta a közönséget.

A koszorú fává terebélyesedett

A Gyöngykoszorú mozgalom elmúlt húsz évét dr. Ábám Zoltán és dr. Barabás László, az EMKE megyei elnöke és alelnöke méltatta. Szabó Pál és Éva voltak azok, akik az 1990-es évek legelején elindították a néptáncmozgalmat a megyében, járták a falvakat, biztatták az embereket, hogy ne hagyják abba a néptáncot, ahol pedig már „haldoklott” vagy éppen meg is szűnt, ott új csoportok létrehozására biztatták a magyarokat. „Szabó Pál most valahol fentről figyeli, hogy a koszorú milyen hatalmas fává terebélyesedett” – fogalmazott Ábrám, aki kiemelte: a magyar ember egyik legnagyobb kincse a néptánc. Barabás, aki egyben néprajzkutató is, európai kincsként határozta meg a marosszéki magyar tánckultúrát, amely a Székelyföld és a Mezőség találkozásánál alakult ki. A hétvégi seregszemle öröme mellett a hiányosságokról is szólott, hisz a megye kulturális térképén még mindig vannak „fehér foltok”: Nagykend és Dicsőszentmárton, Marosvásárhely és Marosludas között, továbbá a Mezőségen és Nagysármás környékén egyetlen működő magyar néptánccspoport sem létezik.

Okleveleket osztottak

A jubileum kapcsán az EMKE okleveleket nyújtott át mindazoknak, akiknek munkája értéket teremtett a népi kultúra terén.

A helyi néptánc- és népdalkultúra megőrzésében és megjelenítésében végzett tevékenységéért Kozma Ferenc, Mezőpalkó István, Barabási Attila Csaba, Deák János, Mădărăşan Dumitru és Judit, Böjthe Zoltán és Judith, Deák Juliánna, Barabás Levente és Gyöngyi, Pethő Sándor, Kovács Hajnal, Lovász Zsuzsánna, Vásárhelyi Mónika kapott elismerést. Az erdélyi néptánckultúra megőrzésében, megjelenítésében és magas szakmai színvonalú oktatásában végzett tevékenységéért oklevelet vehetett át Benő Barna Zsolt, Duca Szabolcs Attila, Szász Péter, Fazakas János, Kásler Magda, Lengyel Ildikó, Veress Kálmán, Füzesi Albert, Varó Huba, Nagy Levente Lehel, Farkas Sándor Csaba, Dósa Attila, Törzsök Zsuzsánna és Csatlós Csaba. A fiatal néptáncoktatókról sem feledkeztek meg: Kovács János, Füzesi Timea Gizella, Kiss Gellért, Rácz István, Móréh Boglárka, Deák Orsolya, Fazakas Emese, Tőkés Imola és Szabó Róbert is oklevelett vettek át.

Az identitástudat alapja

„A nyelv mellett a magyar nemzeti idetitástudat egyik alapja a népdal, néptánc és népmese. A globális versenyben csak akkor tudunk helytállni, ha jelenünket, jövőnket a kulturánkra építjük” – hangsúlyozta ünnepi beszédében a jelenlevő Kelemen Hunor miniszter, aki a kulturális tárca és az RMDSZ nevében mondott köszönetet mindazoknak, akik húsz évvel ezelőtt elkezdték feltárni, megmenteni azt, amit addig el akartak sorvasztani: a kultúránkat. „A húsz esztendő azt bizonyítja, hogy értékmentés és értékteremtés folyik” – mondta Kelemen, aki EMKE-emlékplakettet vehetett át, elismerésként a mozgalomnak nyújtott támogatásért. A kulturális minisztérium 10.000 lejjel járult hozzá a jubileumi rendezvény megszervezéséhez.