Góbéságok a nagyvilágban – Új-Zéland: az otthon mása

Az itthonihoz helyenként nagyon hasonló táj és az érdekes találkozások tették emlékezetessé a fekvőbringás Szabó Zoltán, azaz Kobra Új-Zélandon való kalandozásait. A több mint kilenc hónapja karikázó utazó számos alkalommal sátorozott és tekert esőben, erős széltől kísérve, ennek ellenére pozitív élményekkel gazdagodott a fejlett, harmonikus környezetben, ahol az autópályán is biciklizhetett.

Bálint Kinga Katalin

2014. április 04., 12:292014. április 04., 12:29

2014. április 04., 12:522014. április 04., 12:52

A Góbé termékcsalád által támogatott, Székelyudvarhelytől immár több mint kilenc hónapja búcsút vett fekvőbringás által az elmúlt hetekben megtett szakasz nem volt éppen könnyű: Új-Zéland északi szigetén igencsak változó terepen kellett haladnia. Olykor sík terepen tekert, másutt rövid távokon is több száz méteres szintkülönbségekkel kellett számolnia. Emiatt – nem utolsósorban pedig a gyakori esőzések hatására – az egy nap alatt megtett távja százharminc kilométerről olykor ötven alá is csökkent, ám így sokkal több ideje volt gyönyörködni az itthonihoz hasonló tájban, Kormorán-dalokkal erősítve ezt az érzést. „Dimbes-dombos erdélyi tájakon vezetett az utam. Nagyon otthon éreztem magam, azzal a különbséggel, hogy itt jobbak az utak. Új-Zélandnak ezt az előnyét a drága otthoni borvíz kiegyenlíti” – írta az egyik blogbejegyzésében.

Másutt pedig ekképp jellemezte a vidéket, ahová bevallása szerint nem is hitte, hogy valaha eljut: „Kedves volt az otthonihoz hasonló táj, még fenyők is voltak. Mélyeket szippantottam eső utáni levegő illatából. Az egész látóhatáron farmok, juhok, tehenek voltak. Még a büdös silószagnak is örvendtem.” Otthonára emlékeztette az Új-Zéland zászlaja körül folyó vita is: ott új lobogót szeretnének választani az állampolgárok, az esélyeseket Kobra egy helyi újságban látta.

Saját készítésű talizmán egy magyartól

Néhány új ismerős is fokozta az otthon közelségének érzetét, túl a két keréken megtett 19 ezredik kilométerén: útja során ismét sikerült magyarokkal kapcsolatba kerülnie, többek közt Zitával és Árpival, akik Föld körüli nászúton járnak fekvőbringával már több éve – ők segítették szálláshoz egy városban. A szóban forgó kapcsolatember pedig egy, a Kobráéhoz bizonyára igen hasonló életvitelű magyar nő, Szigethy Eszter volt, aki egy barátjánál időzött épp, s közben azt tanulta, hogyan kell jáde-követ, azaz vesebántalmak elleni amulettet faragni – búcsúzáskor Kobrának is adott egyet, melyet az udvarhelyi utazó a nyakában hord.

„Nagy utazó, túravezető, mászik, búvárkodik (…) szóval volt mit meséljünk egymásnak” – írta új ismerőséről. Több érdekes emberrel is kapcsolatba került még: egy amerikai bringással egy napig közösen haladt, látott sátorozó gyerekeket, fekvőbiciklin utazó szüleiktől és nagyszüleiktől kísérve, s egy alkalommal megszállt egy Lyeke nevű lánynál, aki négy év alatt körbebiciklizte a Földet.

Aktív, életvidám embereket ismert meg

130 kilométer megtétele után, Hamiltonba érve szállást adott neki egy idős házaspár, akiknél aztán két éjszakát töltött, s egy kellemes, városnézős napot – közös téma is akadhatott bőven, ugyanis a pár ugyanoda zarándokolt, ahová Kobra is elbiciklizett néhány éve. „Egész úton éreztem, hogy jó helyre fogok érkezni, és nem csalódtam. Caminót megjárt idős házaspárhoz érkeztem egy barátságos otthonba. Rengeteg könyv volt a szobában és vagy hat-hét gitár, erősítők. A házibácsi, aki gitározva keresi a kenyerét pubokban, saját készítésű sörrel kínált” – számolt be blogján.

Másnap pedig megosztotta egyik legkedvesebb hamiltoni emlékét is: „Kedvencem a mai napon a Hamilton Gardens. Körülbelül húsz éve számoltak fel a folyó mellől egy szemétdombot, és helyébe elkezdték kialakítani ezt a kertegyüttest. Évről évre bővül, mára már egy híres turisztikai hely” – mutatta be a környezetet, kiegészítve azzal, hogy az emberek a szemerkélő esőben is bicajoztak, kriketteztek és szaladtak, továbbá hogy az amerikai szokásokat átvéve bolhapiacokat is sűrűn látni arrafelé. Más helységben, Island Bayen ismét utalt a helybéliek egészséges életvitelére, de arra a környezetre is, amely annak fenntartását teljes mértékben lehetővé teszi: „Ideális élet van itt, és talán az egész szigeten. Az emberek sportolnak, sétálnak, családok bicajoznak a biztonságos városokban. Ezt a jövőt kívánom kicsi Udvarhelynek” – fejtette ki Kobra.

Örömmel konstatálta, hogy a helybéliek közül rengetegen utaznak: „Minden településnek vannak kialakított parkjai, ahol asztalkák, vécé, szemetes áll az utazók rendelkezésére. Használják is sokan. Rengetegen utazgatnak. Pár ezer dolláros régi mikrobuszokat látok átalakítva lakókocsivá, hátul bicajokkal” – írta. Az ország bringásbarát jellegét tükrözte, hogy helyenként még az autópályán is lehetett két keréken közlekedni – ez Kobrának olykor kifejezetten kapóra jött.

Legyek rontották az idilli tájképet

A szállásadókat általában az utazók számára létrehozott közösségi oldalakon kutatta fel, s minden alkalommal hatalmas ajándéknak érezte a fedelet a feje fölött, a szállások ugyanis meglehetősen magas – 80-150 dolláros – árakkal várták a vendégeket, az időjárás pedig már korántsem volt barátságos azon a világrészen: „Itt most reggel héttől este hétig van világosság. A délelőtti órákban az eső nem akkora gond, mint este: egész nap még lehet jó idő és száradhatok. Estefelé még hűvös is van, amikor könnyen meghűlhetek” – írta tájékoztatásul az utazó. Más alkalommal megjegyezte, a hűvös idő miatt a fürdőzés időtartama rövidebb, a mosás pedig ritkább, mint a forró égövön, arra azonban szakít időt, hogy az egymástól messze fekvő települések között, lakatlan részeken éjszakázva egy-egy patakparti kövön megborotválkozzon.

A déli szigeten – ahová március 25-én jutott át hajóval, hetven dollárért – többször mártózott meg a kristálytiszta vízben, de arrafelé apró méretű, csípős legyekkel gyűlt meg az arra járók baja. „Beöltöztem teljesen, takarva minden bőrfelületet magamon. A helyi túrázóknak méhészethez használt háló van a fejükön, úgy üldögélnek az asztalnál” – osztotta meg a hatékony óvintézkedésekkel kapcsolatos tapasztalatait a bringás. Ezeket leszámítva azonban egy többhetes május elsejének érezte az utóbbi időszakot, s a zavaró legyekről úgy vélekedett: arra emlékeztetik, hogy nem a Mennyországban jár.

BéBike gyengélkedett

Erre az érzésére erősített rá az is, hogy március 19-én, Waiouru település közelében egy nap alatt BéBike háromszor is megállásra kényszerítette a székely utazót: a reggeli indulás után tíz perccel szétdurrant az első kereke – a gumicsere alatt Kobrának lehetősége adódott elázott holmija megszárítására –, majd dél körül eltört az egyik küllője, feltehetően azért, mert a bringás 75 kilója és negyvenöt kilogrammos csomagja jórészt a hátsó kereket terheli utazás közben. Délután aztán a Balin vásárolt, immár harmadik kilométerórája is megadta magát. A fekvőbringás azóta orvosolta BéBike legtöbb problémáját, további útjáról pedig hamarosan ismét tudósítunk.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei