Szász Szabolcs nemrég még joggal pályázott a Marosvásárhely harmonikása címre: ha különleges hangszer vagy éppen harmonikás kellett a környékre, biztos őt hívták meg. Most már ez nem megy olyan könnyen, Szabolcs ugyanis jelenleg 600 kilométernyire nyomogatja a hangszer billentyűit. A húszas éveinek elejét taposó zenész kilencéves volt, amikor először került harmonika a kezébe. Azóta ez a hangszer élete egyik legmeghatározóbb szereplőjévé vált. Országos versenyt nyert vele, tanári diplomát szerzett, tavaly ősztől pedig a Budapesti Zeneakadémián mesterizik, néhány héttel ezelőtt pedig második lett egy nemzetközi versenyen. Mindezekről e-mailen számolt be az ifjú harmonikás.
2011. július 13., 14:392011. július 13., 14:39
2011. július 13., 16:082011. július 13., 16:08
Kilencéves volt, amikor először került harmonika a kezébe, azóta élete része ez a hangszer
– Magyarországon folytatod tanulmányaidat. Milyen meggondolásból választottad a külföldi továbbtanulást, és éppen a magyar fővárost?
– Mivel Romániában nincs felsőfokú harmonikaoktatás, így csakis külföld jöhetett számításba. Néhány évvel ezelőtt már járogattam fel Pestre különféle mesterkurzusokra és tanulmányi utakra. Itt sikerült megismerkednem a jelenlegi tanárommal, aki nagyon sokat segített, és felkészített a felvételire is. Emellett sok jó kapcsolatot sikerült kialakítanom, így döntöttem a magyar főváros mellett.
– Milyen volt az első tanéved Pesten?
– Nem volt könnyű. Egy megpróbáltatásokkal teli évet tudhatok magam mögött. A kezdetektől fogva bizonyítani kellett, ugyanis már a felvételin „érződött”, hogy a tanárok sokat várnak majd el tőlem. Be kell vallanom, hogy hosszas döntés után úgy vettek fel a Zeneakadémiára, hogy én nem játszottam kromatikus balkezes harmonikán (amelynek oktatása Magyarországon már a középiskola első éveiben elkezdődik). Így be kellett bizonyítanom a tanáraimnak, hogy ezt is meg tudom tanulni, és rengeteg munkával ugyan, de be tudom hozni a lemaradást. Egy év után úgy érzem, hogy ezt sikerült elérnem, és ezáltal elnyertem a bizalmukat.
– 2009-ben azt mondtad, Marosvásárhelyen már nincs akitől harmonikát tanulj. Mi a helyzet ezzel Budapesten?
– Nagyon jó tanáraim vannak. Rengeteg szakmai dolgot elsajátítottam tőlük az egy év alatt. Mindemellett sok a külföldi vendégtanár, és nagyon fontosak a különböző mesterkurzusok, workshopok.
– Tanári oklevelet szereztél, tanítasz is a tanulás mellett?
– Itthon is volt, és ott is van egy-két növendékem. Erre azonban még nem tudok nagy hangsúlyt fektetni, kevés a szabadidőm, majdnem az egész nap elmegy a gyakorlásra. Az itthoni zenetanári oklevél azért kellett, hogy az alapokat elsajátítsam, és a kellő tudást megszerezzem. E nélkül nem mehettem volna felvételizni sem.
– A harmonikán kívül más hangszeren is tanulsz?
– Az egyetemen klasszikus harmonikaoktatás zajlik Ernyei László tanár úr vezetésével. Kromatikus balkezes harmonikákon játszunk többnyire barokk orgonaműveket és kortárs darabokat. Emellett engem más műfaj is érdekelt, így magánúton eljárogattam Weszely Ernő harmonika- és zongoraművészhez, akit a magyar Ray Charles-ként tartanak számon. Tőle harmonizálást és stiláris dolgokat tanultam, mint pl. a különböző könnyűzenei műfajokat hogyan kell ténylegesen jól megszólaltatni harmonikán. Eljártam még Binder Károlyhoz is, a dzsessztanszék vezetőjéhez, aki dzsesszzongorát és improvizálást tanított. Szerintem a harmonika egy nagyon univerzális hangszer, így minden olyan műfajt szeretnék megismerni, amelyben a hangszer „otthon érzi magát”. Sőt, egy modern hangszerjátékostól nem lehet idegen az improvizálás, harmonizálás és egyéb zenei kreativitást megkövetelő tudomány sem.
– Milyen fellépéseid, koncertjeid voltak az egy év alatt?
– Elsősorban a legutóbbi eseményt szeretném megemlíteni, amely számomra az egyik legfontosabb volt. Június utolsó hetében került megrendezésre a Paksi Harmonika Fesztivál, amelynek keretében mesterkurzust és nemzetközi versenyt is szerveztek. A megmérettetésen – amelyen oroszok, vajdaságiak és moldávok is részt vettek – 86 pontot sikerült szereznem a 100-ból, így második helyezést értem el. Ez a verseny volt számomra az eddigi legkomolyabb megmérettetés. Az egy év alatt felléptem az egyetem harmonika tanszékének hangversenyein, részt vettem különböző harmonikafesztiválokon. Ernő bácsi többször meghívott a Weszely klubba játszani, felléptem szakszervezeti konferenciákon, néhányszor játszottam a belváros két patinás éttermében is.
– Melyek a közelebbi és távolabbi jövőre vonatkozó terveid?
– A nyáron szeretnék sokat gyakorolni, dalokat írni, a régi zenekarom összeszervezni, és ősszel velük egy jó koncertet tartani Marosvásárhelyen. Emellett hangfelvételeket is szeretnék a játékomról, meg sok más szakmai dolgot kéne még megvalósítani, persze úgy, hogy közben a nyaralás és pihenés se maradjon el. A távolabbi tervek közé sorolhatnám azt, hogy egy olyan korszerű és hatékony harmonikaoktatási tantervet szeretnék összeállítani, amely a különböző generációk és nemzetiségek oktatására egyaránt alkalmas. A hátralevő egy diákévem alatt szeretnék még annyi szaktudást megszerezni, hogy utána mind előadóként, mind tanárként bárhol megálljam majd a helyem. Az egyetem elvégzése után hazajövök, itthon szeretnék dolgozni és muzsikálni.
A hosszú és kihívásokkal teli út után a gólyák egy része visszatért országunkba. A sáromberki, webkamerával megfigyelt két fészek sem maradt üresen – derült ki a gólyákat megörökítő felvételekről, amelyeket a Milvus Csoport tette közzé.
A Maros megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatósághoz fordult a rendőrség annak a két dicsőszentmártoni kislánynak az ügyében, akiket az eltűnésük után egy nappal találtak meg.
Megnyílt a húsvéti termelői vásár Marosvásárhely főterén, ahol helyi finomságokat, kézműves portékákat, horgolt nyuszikat és díszített tojásokat kínálnak. A vásár csütörtök estig várja a látogatókat naponta 10 és 19 óra között.
Tűzoltói beavatkozásra volt szükség kedden Marosvásárhelyen, egy oktatási intézményhez tartozó műhelyben, ahol a helyiség füsttel telt meg.
Kigyulladt egy négy személygépkocsit szállító utánfutó Ratosnya térségében hétfő éjszaka folyamán, a tűzoltók gyors beavatkozásának köszönhetően azonban nem keletkezett kár a szállított járművekben.
Összegyűlt az ötezer aláírás Maros megyében is, amellyel csatlakoznak a 141-es számú tanügyi törvény megváltoztatását célzó polgári kezdeményezéshez. Az aláírások összegyűjtése csupán az első lépés volt – az igazi bürokratikus munka most következik.
Női szerepek a reformkorban címmel művelődéstörténeti kalandozásra hívja az érdeklődőket a marosvásárhelyi Teleki Téka.
Újabb részletek láttak napvilágot hétfő késő délután a Dicsőszentmártonból eltűnt és a várostól négy kilométerre, egy elszigetelt területen megtalált kislányok ügyében.
Az állami rendőrség hivatalos egyenruháját viselte jogtalanul az a férfi, akit pénteken füleltek le a helyi rendőrök Marosvásárhelyen.
Egy erdész talált rá hétfő délután arra a két kislányra, akik vasárnap tűntek el dicsőszentmártoni otthonukból.
szóljon hozzá!