Innen kezdődött a fényképezés – a végét mi sem sejthetjük

Fényírda, panó, fura dobozok – erre figyelhettek fel szombaton délelőtt a székelyudvarhelyi Márton Áron téren sétálók, akik kis technikatörténeti áttekintés közben meg is nézhették, hogyan működik egy lyukkamera.

A lyukkamera világnapja alkalmából háromnapos workshopot hirdetett meg Szabó Károly, a Városi Könyvtár munkatársa. Április 20–23. között az érdeklődők a lyukkamera készítését és a vele való fotózást tanulhatták meg. Ez tulajdonképpen egy nemzetközi eseményhez való csatlakozás is volt, melynek célja a lyukkamerás fényképezés művészetének népszerűsítése és ünneplése. Ilyenkor egy kis időre el lehet szakadni az egyre inkább technikaivá váló fotós világtól, és ki lehet próbálni a lyukkamerás fényképkészítés egyszerű műveletét.

Szombaton a Patkóba érkező kíváncsiskodókat Szabó Károly és segédje, Curcubet Mátyás fogadta, rövid technikatörténeti ismertetés mellett bemutatva, hogyan működik a fényképezőgépek ősatyja. Noha kevesen vállalkoztak arra, hogy elkészítsék saját eszközüket, a Fényírdára sokan kíváncsiak voltak. Mátyás – aki még csak tizenöt éves, de már nagyon érdeklődik a fotózás és a filmkészítés művészete iránt – azt is elmondta, hogy a reggeli órákban nagy volt az érdeklődés, majd fokozatosan csökkent. A szombaton fotózott képek kora délutánra el is készültek, meg is lehetett tekinteni őket a Patkóban, majd lebontották az írdát. A világhálón azonban továbbra is láthatók a pinholeday.org oldalon.

A lyukkamerás fényképezés lényege, hogy a fotós mindössze egy egyszerű dobozt (kartondobozt, konzervdobozt, szivardoboz stb.) használ, melynek egyik oldalára pici lyukat készít, amin a fény bejuthat. A doboz belsejét feketére festi, és fényérzékeny papírt helyez bele. Ezután néhány másodpercre megnyitja a letakart lyukat, majd következhet az előhívás, és kész is a kép.