Fesztiválnapló Bonchidáról: minden éjjel egy utazás

Az Electric Castle fesztiválon minden éjjel egy utazás. Különböző „helyekről\" indulunk, különböző „helyekre\" érkezünk, különböző módokon „utazunk\", miközben zenék közt járunk-kelünk. Van délutáni, esti, éjjeli, hajnali és reggeli zene, és ezekhez mindig akkor érkezünk meg, amikor kell. A különböző hangulatú és stílusú zenék jelentik a különböző „helyeket\". És ezek között megéri utazni.

Bonchidán a főúttól a kastélyig araszolt a sor, közben ömlött az eső. Erős kezdésnek tűnt, vártuk, hogyan alakul a nap. Másfél óra után sikerült is megfeneklenünk az autóval egy kisebb tó méretű pocsolyában. Odabent bokáig érő sár mindenhol. Első utunk a kastély istállójába (The Stables) vezetett, amely ekkor – bár bulizó helynek szánták – épp menekülttáborhoz hasonlított. A falak mentén, a terem közepén, az oszlopok körül bőrig ázott emberek igyekeztek szárítgatni ruháikat, vagy csak egyáltalán száraz helyen lenni. Félóra elhagytuk a helyet, és nekivágtunk az esős fesztiválnak. Már lemaradtunk három nagyszínpados (Boiler) koncertről, a Monophonicsról, az Asian Dub Foundationről és a Parov Stelar Bandről. Semmi baj. Láttunk helyette „iszapbirkózó\" részegeket, akik mintha tetőtől talpig csokoládéba lettek volna burkolva. Később bekeveredtünk Fatboy Slimre, aki erősen kezdte fellépését, de hamar átment jellegtelenbe, úgyhogy ki a faluba, hogy ne fesztiváláron igyunk meg egy sört. Meglátogattuk a Silent Dance sátrat, ahol a fülhallgatós bulikat tartották, három csatorna közül lehetett választani. Az azért volt kiemelten jó aznap este, mert nem ragadt bele az ember cipője a bokáig érő sárba, a sátor biztosított az eső ellen. Az estét a reggae színpadnál zártuk (The Roots), ahol Jah Shaka fantasztikus hangulatot teremtett kellemes roots reggae és dub zenéivel. Mondanom sem kell, hogy nem állítottunk sátrat, mentünk vissza Kolozsvárra aludni.

A teljes írás az Erdélyi Napló július 2-án megjelenő 26. lapszámában olvasható.