Ájulni már tudnak a Kamaszok

Utoljára a szereplőválogatáson tekintettünk be a Kamaszok Ifjúsági Társulat életébe. Januárban voltak a szereplőválogatások, februártól létezik a Kamaszok ebben a felállásban: 20 ifjú tehetség.

Hetente egyszer találkoztak, s még beszédtechnika és mozgástecnhika órára is futotta, előbbit a Művészeti Egyetem oktatója, Kozsik Ildikó, utóbbit a színitanoda magiszteri hallgatója, Bonczidai Dezső tanította. „Megtanultunk elájulni, egymást fojtogatni és pofozkodni is. A hiteles ájuláshoz például egy bizonyos forgást kell megtanulni, meg vigyázni kell a bal kezünkkel, hogy esünk el” – avat be a Dezsőtől tanult titkokba Gál Orsolya, aki igencsak komolyan veszi az ilyen leckéket, mivel ő a világot jelentő deszkákat célozta meg.

A Tamacisza Kulturális Egyesület és annak vezetője, Kozsik József nem most álmodta meg a gyerektársulatot. Ugyanezen a néven létezett már múlt évben egy hasonló társulat, amit bizonyos „sztárallűrök” miatt volt kénytelen megszüntetni a vezető. „Az első csapatnál túl nagy volt a korkülönbség, hiszen vegyesen voltak 10 és 17 évesek is. De hát a 10 évesek még fel kell nőjenek, ezért nehéz szívvel, de megszabtam egy korhatárt, 12 éven aluliakat így nincsenek a csoportban” – mondja Kozsik József.

A húsz fiatal a színészmesterség csínját-bínját próbálta elsajátítani, az eredményt pedig a Marosvásárhelyi Napok keretében láthatta a közönség, habár egyelőre csak egy műhelymunka keretében, vagyis szöveggel a kezükben léptek fel a fiatalok.

Most egy kicsit vakációra mennek, de utána még többet dolgoznak majd, hogy működjön ez az egyedülálló ifjúsági társulat. Kozsik Józsefnek ugyanis nem titkolt vágya, hogy jövőre Robert Cormier világhírű regényét, a Csokoládéháborút vigyék színre.