A drog olyan, mint Ludas Matyi: ad, de háromszor kéri vissza

– Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak a nagyváros fergetegében válhat valaki drogfogyasztóvá, s nem fenyeget ez a veszély olyan településen, ahol mindenki mindenkit ismer, az embereknek van rálátásuk akár a fiatalok életére is. Mennyire van ez így?

– Egyáltalán. Kis településen esetleg visszavonultabban történik a fogyasztás éppen azért, mert az emberek ismerik egymást, s így nagyobb a lebukási esély akár a terjesztés, akár a fogyasztás tekintetében. A struccpolitika veszélyes játék, a probléma akkor is létezik, ha a fejünket a homokba dugjuk.

– Drogfogyasztás szempontjából melyik korosztály a legveszélyeztetettebb? Hová vezethet az első szál spangli?

– A tinédzser korúak a legveszélyeztetettebbek. Önmagukat keresve harcolnak a világgal, próbálják megmutatni, hogy egyedül is képesek a talpukon maradni, és ehhez rengeteg energia kell. Ha ráadásul még kíváncsiak is, és kipróbálnak valamilyen pszichoaktív szert, ez az első fázisban éppen azt a plusz energiát adja, ami ezekhez a „harcokhoz” szükségeltetik. A fiatalok, bár általában tudják, hogy veszélyes játék, nem számolnak azzal, hogy egy bizonyos pszichoaktív szer szervezettől függően különböző hatást vált ki, és azt sem veszik figyelembe, hogy kialakulhat a függőség. Tévhit például, hogy a marihuána vagy a legálisan kapható designer drogok nem okozhatnak függőséget. Az ember nincs vasból, a bevitt anyagot a szervezet egy idő után megszokja. Első fázisban nem a kábítószertől leszünk függőek, hanem a hatására kiváltott érzéstől. Ezt fogjuk újra és újra keresni, nagyobb és nagyobb adagban juttatva drogot a szervezetbe. Ha már nincs hatás, jelentkeznek az elvonási tünetek, ezeket pedig csak egy következő adag tudja „feloldani”. „Betépett” állapotban a mesterséges boldogság határáig juthatunk, de a hatás távozik, s az ember átbillen egy nagyon rossz állapotba. Egy idő után már nem azért fogyaszt valaki kábítószert, hogy megélje a „boldogságot”, hanem hogy ne érezze magát rosszul, hogy megközelítse azt az állapotot, ahol sem fizikailag, sem érzelmileg nem fáj semmi. Tudnia kell mindenkinek, hogy a drog rabszolgává tesz, egy idő után átveszi a döntést az ember fölött. Olyan, mint Ludas Matyi: ad, de háromszor kéri vissza.

– Miből veszi észre egy szülő, ha gyerekével ilyen probléma van?

– Kétely a drasztikus változások esetében merülhet fel. Ha egy csendes gyerek nagyon kommunikatív lesz, vagy drasztikusan romlik a tanulási eredménye, jele lehet ennek. Természetesen ez nem recept, ezek a változások más problémákra is utalhatnak. Fontos, hogy a szülő ismerje gyereke baráti társaságát, hogy kikkel és mivel tölti szabadidejét. Jó tudni, hogy nem vezet megoldáshoz, ha direkt módon kérdezzük meg a gyerektől, hogy kábítószerezik-e, mert azonnal elzárja az összes kommunikációs csatornát, ezzel a segítés esélyét is hárítja.

– Hogyan tudunk segíteni?

– Biztos vagyok abban, hogy a szülők megtalálják azt a kommunikációs csatornát, amelyikkel hatni tudnak gyermekükre. Nem szép módszer, de „be kell cserkészni” a gyereket. Hogy miként? Erre nincs konkrét recept, de a módszerrel el lehet érni, hogy szakemberhez forduljon. Ez pedig az első lépés a gyógyulás útján. Egyedül általában nem megy a leszokás. Vannak olyan esetek, amikor a fogyasztó önmagától felismeri a függőséget, vannak esetek, hogy a család, a barátok hatására fordul szakemberhez. Ha nem éli meg magától, szakember bevonásával kell elérni, hogy az egyén belülről élje meg: nagy bajban van. A talpra álláshoz sok mindenben meg kell változzon. Meg kell tanulnia megoldani a problémáit, új értékrendet kell felépítsen, akár a világnézete kell megváltozzon. A problémákat egyébként, ami a drogfogyasztásig vezethet, a legjobban úgy kezelhetjük, ha szembenézünk velük. A gondok megelőzhetők, ezért kellene mindenhol hangsúlyt fektetni a prevencióra.

– Milyen a hatékony megelőzési módszer?

– A prevenció nem arról kell szóljon, hogy kioktatjuk a fiatalokat. Ez egy nagyon hibás hozzáállás. Persze tudatni kell velük, hogy milyen kábítószerek léteznek, a hatásmechanizmusokról is kell beszélni, meg arról, hogy hova vezethetnek a fogyasztási folyamatok. Az igazi prevenció hosszú távú és az okokkal foglalkozik, azokat próbálja meg kezelni. Kisvárosban például jellemző a zárkózottság, s ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az érettségizett fiatal nagyvárosba megy egyetemre, és nincs felkészülve a rá leselkedő veszélyekre, könnyen besétálhat a csapdába. Tudnia kell, hogyan válogassa meg a társaságát, hogyan mondjon nemet, hogyan utasítson vissza bizonyos negatív kihívásokat. A kábítószer-fogyasztás gyakorlatilag valamilyen problémának vagy problémasorozatnak a következménye. A prevencióval megtanulhatják kezelni a problémákat.

– Mit tanácsol a fiataloknak?

– A tűzzel semmiképp nem jó játszani. Csak azért, hogy bizonyos gátlásainkat leküzdjük, ne forduljunk semmilyen tudatmódosító szerhez. Ez csak tűzoltás, kimondottan az adott helyzet „kezelésében” segíthet. Ha a rossz passzt kábítószerrel, alkohollal vagy nyugtatóval próbáljuk enyhíteni, ez működik is, de csak addig, amíg a szer hatása bennünk van. A probléma továbbra is megmarad.

– Mire figyeljenek a szülők, a nevelők?

– Kérdezzék meg időnként a gyermektől, hogy van, és a válasz meghallgatására is legyen idejük. Ezt akár a matematikatanár is megteheti, ha két képlet felírása között hátrafordul, és azt látja, hogy a gyerek nem figyel. Lehet, hogy valami baja van, s ha lehetőséget adunk ennek kibeszélésére, talán tanácsot is tudunk adni. Ha sem otthon, sem az iskolában nem tudja elmondani gondjait a gyermek, s netán egy drogfogyasztó teszi fel neki a kérdést, és annak önti ki a lelkét, az nem a jó megoldást fogja felajánlani neki. Hangsúlyozom: kérdezzük meg a gyerektől, hogy van, ez már prevenció.