350 km a rockért

– Honnan jött az ötlet, hogy egy ekkora utat megtegyél?

– Az ötlet onnan származik, hogy tavaly májusban vettem egy biciklit. Annyira meg voltam elégedve a sebességével, hogy mindenkinek elkezdtem mondani, a következő rockmaratonra biciklivel fogok jönni. Persze kinevetettek, ugyanis akkoriban még eléggé tetemes hájgolyó voltam. Elkezdődtek a fogadások, nagyon felgyűltek a tétek. Megfogadtam, hogy csak azért is bringával fogok eljönni. Akkoriban egy újságnál dolgoztam, ami időközben megszűnt, így azonnal biciklis futárként kezdtem dolgozni Nagyváradon, napi tíz órában. Ezzel megszereztem a szükséges kondíciót az úthoz.

– Megtervezted az utat?

– Többnyire igen, viszont maga a terv és a valóság közt volt egy hatalmas különbség: egyáltalán nem vettem figyelembe, hogy az út tele lesz emelkedőkkel. A váradi törzskocsmánktól a Vasszékelyig pontosan 343 km van, ellenőriztük GPS-szel is. Terveim szerint első nap Marosludasig szerettem volna eljutni, aztán onnan Szovátáig, majd harmadik nap Udvarhelyig. Persze véletlenül sem így jött össze. Első nap Várad mellett elkapott egy jégeső, mondjuk nem volt veszélyes, de mivel bőrig áztam, máris vissza akartam fordulni. Aztán mégis úgy döntöttem, legalább Élesdig valahogy elmegyek. Odaérve aztán elállt az eső, így az újabb cél már a Király-hágó volt. Kolozs megyében már tudtam, hogy eljövök. Értelmetlen lett volna megtorpanni, mert visszafelé is majdnem ugyanannyit kellett volna mennem, mint addig.

– Felkészültél nem várt balesetekre?

– Persze. A pakolásnál beraktam mindent, ami fér és szükséges. Felkészültem új belsőkkel, fékpofákkal, kábelekkel. A legszörnyűbb az volt, amikor az egyik ereszkedőn kipukkant a hátsó kerék. Az út alatt háromszor kellett gumit foltoznom. Kellemetlen volt az autók miatt is, hisz ha besötétedett, folyton hosszú fénnyel jöttek szembe, nem beszélve a nagy sebességről, ahogy elhajtottak mellettem.

– Mik lesznek a nyereményeid?

– Legelőször egy barátommal fogadtam mindössze egy láda sörben – alapmotivációnak jó volt. Aztán elment a híre, mások is bekapcsolódtak, így a láda sörök száma felment egészen 15-ig. Az a vicc az egészben, hogy közülük nyolcan nem tudnak eljönni a válság miatt. Persze nem a sörért csináltam, hanem a teljesítmény miatt. Lesz majd miről mesélnem az unokáimnak.

– Hazafelé is két keréken mész?

– Oda már nem. Hétfőn már dolgoznom kell, egy nap alatt semmiképp nem érek vissza. A bringát szétszedem, autóval szépen hazavisznek.