Ízes emlékek: nem holokausztkönyvet írt Király Kinga Júlia

A gyűjtéshez úgy fogott hozzá, hogy marosvásárhelyi születésű lévén, családjának szálai sokfelé elérnek, tudta, hogy kapcsolatba léphet a zsidó hitközségekkel, túlélőket kereshet meg, kérdezheti őket a távoli múltról, a gyerekkorról, az azt követő kamaszkorról, illetve arról ami rögtön azután következett: deportálásról, túlélésről, veszteségekről, kínokról, a traumák feldolgozásáról, a hagyományok megőrzéséről. Voltak, akik azonnal megnyíltak, rutinos mesélők lévén, könnyebben idézték fel a történeteket, viszont voltak olyan interjúalanyok is, akiket megviselt az emlékezés. Ilyenkor abba kellett hagyni, majd visszatérni, együtt hallgatni, fogni a kezét az idős embernek, és megpróbálni átérezni vele együtt mindazt, ami felkavarta a lelki nyugalmát.

Az általa meginterjúvolt idős emberek úgy őrizték meg a hagyományos recepteket, hogy tulajdonképpen zsenge koruk ételeire, az ízekre, illatokra, formákra, mozdulatokra emlékeztek. Erdélyi Anni ezt mondja például: „Látod, arra nem emlékszem, honnan tudom a kugli receptjét. Hogy a fejemből-e, vagy valahol olvastam róla”. Majd mesélt a csólentről, amit az anyja úgy főzött, mint egy levest, de Laló, a férje úgy nem szereti, csak úgy, ha a bab jól kisült a zsírban. 

Kordokumentumok, hiteles történetek

Erdélyi Lajos – vagyis ahogy mindenki ismeri, Laló – marosvásárhelyi újságíró, fotóművész így mesél a gettózásról: „Közel hatezer ember vonult, bámészkodó tekintetek kereszttűzében. Részvéttel, részvétlenül, nem emlékszem. De arra igen, hogy a Hosszú utcában nézelődők közt megpillantottam egy osztálytársamat. Kértem, hogy hozzon egy üveg ivóvizet. Hozott. És mielőtt ideadta volna, tíz pengőt kért érte”. Életét apjának köszönheti, aki a nyilvántartásba vételkor idősebbnek hazudta a fiát, így munkára fogták és nem küldték a gázkamrába, mint a többi kortársát. 

Folytatás nem lesz, válaszolta érdeklődésünkre, nem tervez új könyvet, hiszen nem tartja magát sem holokauszt-kutatónak, sem történésznek, sem szociológusnak. Viszont meghívást kapott Rómába, hogy a római zsidó hitközség számára erdélyi zsidó vacsorát főzzön.