Az élet nyers szaga. A Külön falka filmről

Van egy makacs kiskamasz, akinek az egyik legfőbb vágya, hogy megvegyen egy 21 ezer forintba kerülő sportcipőt – igen, ezen a szinten ezek igen nagy álmok. Főleg, hogy Nikit a nagyanyja neveli, édesanyja meghalt, apja pedig börtönből szabadult és biztonsági őrként dolgozik. Zűrös, balhés, megkeseredett, ideges ember Kondor Tibor, aki azért tudja, hogy a múltban elkövetett hibái ellenére az élet minden terhének nem kell az ő nyakába szakadnia, és a sittről való kijövése után például a betétkönyve visszajár. És amennyiben a szórakozóhelyen, ahol borzasztó körülmények között dolgozik, valaki rátámad, akkor bizony odaüt, nem is akárhogyan. Lányával fokozatosan ismerkednek és barátkoznak össze – maga a folyamat az, ami viszi a filmet, hiszen a történet és a kisebb jelenetek talán nem ütik annyira szíven a nézőt. Ugyanakkor nagyon természetesek is, hiszen

Véletlenszerűen, de egy idő után tudatosan épül a kapcsolat apa és lánya között – utóbbi kénytelen végignézni több helyen is balhézó apja viselt dolgait, aki ugyanakkor meg elfogadja a kritikát a lányától. Eleinte találkozásaik is terhesek, ám ahogy kapcsolatuk érik, egyre jobban összekötődnek, bajtársak és egymás támaszai lesznek.

A történet és a háttér folyamatosan áll össze, főleg a rövid és szűkszavú párbeszédekből – egy idő után az is világos, hogy a lány az apa mintáit, sémáit viszi tovább, hiszen elképesztően szép, kedves és gyermeki mosolyai mellett ő is verekszik, beszólogat, elhallgat dolgokat és titkon az apja cinkosa lesz a nagyanyja és az egész világ ellenében. Megdöbbentően hitelesre sikerültek bizonyos jelenetek, például az, amikor az ajtónállóként dolgozó apa becsempészi lányát egy felsőbb kör fogadására, de ott is botrány lesz, akárcsak az autómosóban vagy az éjszakai szórakozóhelyen.

A befejezés picit furcsának tűnt, de végül rendben volt, illetve nyitva hagyott még pár kérdést: a rendőröknek magát feladó apa talán azt üzeni tettével, hogy az újabb büntetés letöltése után már másképpen fog a világra nézni és hogyha kijön, akkor már nem lesz egyedül, mert a lánya biztosan megvárja. Biztosabb ez az út, mint a külföldre menekülés lehetősége, a rejtőzködés (ami kettesben nem is lenne könnyű), a lebukástól való félelem, az állandó feszültség.        

Ami a látványt és a kosztümöket illeti, a film napjainkban játszódik, de mondjuk ha kivesszük belőle az okostelefonokat, jó tizenöt-húsz évvel visszarepülhetnénk az időben, ugyanis az annyira megállt a sztoriban. A zene azért helyre rakja a korszakokat is, például abban a jelenetben, amelyben apa és lánya „dídzséznek”, tehát zenéket mutatnak egymásnak: míg apa a kétezres évekből a Scootert tolja, a lány napjaink izlandi popzenéjét mutatja neki.

A Külön falka egyáltalán nem giccses, nem modoros, nem szájbarágós, nem hatásvadász, nem azt akarja elmondani és rádtukmálni, hogy márpedig ezeket az embereket is észre kell venni és meg kell érteni, nem. Az apa-lánya kapcsolat, az egymásra találás folyamata, ennek minősége, kettejük egymásrautaltsága, mindennek a tökéletes ábrázolása zárja be a filmet a néző szívébe.