Akit kicsinált a Securitate. Színház a filmben

A nyolcvanas évek elején történt drámát sajátos eszközökkel vitte filmre Radu Jude rendező – a filmben az eredeti színházi darab szövege hangzik el, amit eredeti tévéadások részleteivel kevertek párhuzamba. A Nyomtatott nagybetű (Tipografic majuscul) című darabot eredetileg Gianina Cărbunariu rendező írta néhány évvel ezelőtt a bukaresti Odeon színház számára – a cím és a történet, a szöveg ugyanaz, a megvalósítás merőben más. Abban a helyzetben vagyok, hogy láttam a színházi előadást is és most, a néhány hete a mozikba bekerült román filmet is volt szerencsém megnézni.

A történet teljesen hiteles: az 1981-ben megtörtént esetet a szekusdossziékból előkerült jelentések, lehallgatott beszélgetések feldolgozása után írta a szerző. A 17 éves botoşani-i középiskolás tanuló sztorija szóról szóra igaz: Mugur Călinescu bűne mindössze annyi volt, hogy jelzett év őszén rendszerellenes feliratokat írt a város egyik építőtelepének kerítésére. Tette mindezt nyomtatott betűkkel és eléggé rendszeresen egészen addig, amíg a rendőrök és a szekusok lefülelték. Innen kezdődött az igazi kálvária, hiszen a fiatal sráctól mindenki elfordult – ki félelemből, ki pedig érdekből. Sem megfélemlített szülei és barátai, sem pedig az iskolája és a városa közössége nem állt ki mellette – pedig a lelke mélyén talán mindenki érezte, hogy kellene. Mugurt nyilvánosan és rendszeresen megalázták, s habár a nyomozás aránylag hamar lezárult, a fiatalember az eset után három évvel, húsz éves korában leukémiában meghalt. A rendszerváltás után a sajtó előszedte a történetet, az érintett szekustisztek természetesen mindent letagadtak egy televíziós beszélgetésben, ők – „természetesen” – csak a kötelességüket teljesítették és „a hazájukat védték”.