Vásár Lövétén

Nem történt ez másképp most szombaton sem. Ilyenkor van szezonja a malacnak és a süldőnek. Amikor ott jártunk a 11-12 hetes malacok ára 350-400 lej között mozgott. Ebből az árból – általában – alukudni nem lehetett. Szemtanúi voltunk két malac megvásárlásának, annyit adott értük a kliens, amennyit a gazda kért. Talán, ha valaki 3-4 darabot szeretett volna megvenni egyszerre, szó lehetett volna némi engedményről. Egy véka kukoricát 20-21 lejért adtak. A búza és a zab valamennyivel olcsóbbnak tűnt, vékánként 16-18 lejért lehetett megvenni, de kilóra is adták. A gabonaárusok nem helyiek, s nem is a megyéből valók voltak, hanem a Mezőségről érkeztek; egyébként igen gyakran Kovászna megyéből jönnek át árulni, és sokszor a Regátból származó gabonát forgalmazzák, hiszen környékünkön a gabonatermelés az utóbbi években gyakorlatilag megszűnt.  

Valamelyest megmutatkozott már a tavasz, de a friss zöldségek – a hónapos retek, a zöldhagyma – nem voltak jelen a piacon. Vetőmagvakat már nem, palántákat még nem árusítottak. Egyetlen Homoródalmáson dolgozó, de amúgy lövétei illetőségű sajtárussal találkoztunk, aki friss juhsajtot és -túrót, valamint érlelt tehénsajtokat kínált eladásra.

Lövétén ugyanabban az időben baromvásárt is tartottak egy másik helyszínen, de a kínálat ott is nagyon szegényes volt. Egy igen népes – legalább harminc-negyven fős – cigánytársaság is megjelent a helyszínen, hoztak eladásra pár csikót és kancát, de saját családi kötelékeiken túl senki nem érdeklődött a nem túl értékes állatok iránt.

Egy gépkocsi platójáról kínáltak eladásra egy nyolcadik hónapban járó vemhes tehenet. Ugyanott éves-forma üszőket adtak volna 1100, illetve 1200 lejért.

Tizenegy és tizenkét óra közt tarózkodtunk a vásár területén. Más alkalmakkor, más helyeken akár több száz gazda is fel szokott bukkani a délelőtti órákban. Három-négy évvel ezelőtt a homoródszentmártoni vagy az etédi vásár valóságos népmozgalomnak számított, hosszú gépkocsi- és szekérsor kígyózott a helyszínek környékén, és délre a nagy üzletek már meg is köttettek. Lövétén nyoma nem volt a lacikonyháknak és a sörsátraknak sem. A csendes vásár azt jelzi, hogy a téli hónapokban a gazdák vagy lemondtak az állataikról, vagy pedig most már mindent megtartanak, ha a takarmányszegény tavalyi nyár után sikerült kitelelniük az állataikat.

Érdeklődésünkre, hogy Csíkban vagy Gyergyóban mi a tapasztalat, azt válaszolta egyik ismerősünk, a mezőgazdasági szaklapot szerkesztő kolléga, hogy ugyanazt látta azokban a községekben is, kevés az állat, mindennek nagy a becsülete, s egyelőre nem jut belőlük a vásári placcra.