Orotván Péter hitével, Pál szívével

Lelkiekben feltöltődve, az együttlét örömét érezve térhettek haza az ünneplők, otthon pedig továbbgondolhatták a szentmisén elhangzottakat. Megfontolhatták azt például, hogy bár oly különbözők vagyunk, mint Péter és Pál, Isten mindannyiunkat elfogad. Nincs más dolgunk, minthogy mi is elfogadjuk, szeressük önmagunkat. Ne aszerint éljünk, hogyan ítél meg a többi ember, Isten kell legyen az etalon. A hitetlen, álruhába öltözött emberekről is szó esett egy szívsebész gondolatai mentén. Mint mondta, ő nem találkozott istentagadóval, a nagy operáció előtt mindenki megtér Istenhez, és szerencsés az orvos, hisz ő látja az embert levetkőzve álruháiból. „Ha az ember nem fogja meg Isten kezét, hiába áll két lábon, elbukik” – hangsúlyozta Sajgó Balázs plébános.

Orotva kis közössége szombaton ünnepelt. Az egykori bányatelepülésen egyre több a magányos, idős ember, a falugondnok mind több és több ajtón kell kopogtasson, segítsen. A búcsús szentmisére érkezettek más faluképet rajzoltak: sok gyerek, fiatal lányok és legények bizonygatták, nem öregedik el, nem hal ki Orotva.