Végtagtörések, vágott sebek, fejsérülések – pedig csak sízni indultak

Komoly nehézséget jelent azonban, hogy szétszórtan, egymástól akár 150 kilométeres távolságra helyezkednek el a sípályák, ezért fontos, hogy azok személyzetében mindig legyen valaki, aki ért az elsősegélynyújtáshoz.

„Mivel komoly balesetek is előfordulhatnak, fontos, hogy szakképzett emberek legyenek a pályán, akik tudják, mit csinálnak. Jó, ha az ott dolgozók ismerik az elsősegélynyújtási technikákat, melegen tudják tartani a sérültet, esetleg rögzíteni tudnak egy törést, el tudják látni a sebet mindaddig, amíg a hegyimentők odaérnek” – hangsúlyozta Fekete Örs.

Segítik a mentősök munkáját

„Hiába hívják a 112-t, amíg a mentő megérkezik elég sok idő eltelik, addig pedig segíteni kell, ez az egyik legfontosabb tényező. A másik gond, hogy nem is olyan könnyű mentőt hívni. Sokan helytelenül adják le a hívást, nem tudják, mit kell ilyenkor mondani” – érvelt Péter Szilárd, a Hargita Megyei Mentőszolgálat vezetője az elsősegélynyújtás ismeretének fontossága mellett.

Nemrég, a szezon elején tartották az első tanfolyamot a síközpontok munkatársainak, amelyen huszonhatan vettek részt. A húszórás elméleti és gyakorlati képzés néhány síközpont üzemeltetőjének kérésére és a mentőszolgálat felajánlására történt, igény esetén folytatják – tudtuk meg az mentőorvostól. Megjegyezte, hogy

Úgy véli, ilyen helyeken állandó jelleggel kell lennie legalább két személynek, aki szükség esetén az alapszintű ellátást biztosítani tudja, hiszen „amikor megtörténik a baj, fel kell tudni ismerni annak súlyosságát, tartani az életfunkciókat, nem súlyosbítani az illető állapotát. Szélsőséges példával élve, ha megáll az illető szíve, és senki sem tudja újraéleszteni, amíg a mentő kiér, a legjobb esetben is akkora az időveszteség, hogy ha túl is éli, komoly károsodást szenved” – magyarázta a mentőorvos.

Ahol nincs hegyimentő, ott az alkalmazott ment

A Havas Bucsin kisebb, könnyű családi pályáján Magyari Márta üzemeltető többéves tapasztalata szerint nagyon ritkán történnek balesetek, szezononként kettő-három, azok sem súlyosak. Ott nincs állandó hegyimentő-szolgálat, viszont múlt hónapban hat alkalmazott elvégezte az elsősegély-tanfolyamot, így mostantól ők vigyáznak a sérültekre a szakszerű segítség megérkezéséig.

A Madarasi Hargitán szinte mindennap történik egy-két baleset, ezért fontos a hegyimentők jelenléte, itt a fő szezonban tizenhatan dolgoznak, négyes csoportokban váltva egymást – tudtuk meg Ruszuly Emesétől, a síközpont sajtófelelősétől. Ott

A pályán a leggyakoribbak a térd-, boka-, illetve vállficamok, valamint a végtagtörések.