Álmai útját járta, de nem utoljára

Lehetetlen kevés idő alatt összefoglalni azt az utat, amit Kobra tavaly június 16. óta bejárt – derült ki a hazaérkezése után mindössze néhány nappal lezajlott útértékelő során. A fekvőbringás útját figyelemmel kísérőkben számtalan kérdés fogalmazódott meg, amelyeknek bizonyára csak egy kis részét tették fel a sajtó képviselői a bringásnak, illetve támogatója, a Góbé termékcsalád képviselőjének, Gönczi Dezsőnek. Kiderült, az utazó a Földet két keréken megkerülve, összesen 32 441 kilométert bringázva huszonnégy országban járt – útvonala Európát, Ázsiát, Új-Zélandot és az észak-amerikai kontinenst érintette –, s mint elmondta, nem arra hajtott, hogy minél több ország határát átlépje, hanem hogy valamennyire belelásson az adott társadalom életébe, kultúrájába, így például Kínában körülbelül három hónapot töltött. Különösen érdekelték az emberek, a különféle gondolkodásmódok, így lehetőségei szerint igyekezett a kisebb települések felé venni az irányt, kis házikókban, családoknál aludni és beszélgetni velük, de vízumért, bevásárlásért, az olykor nehézkesen odáig juttatott kerékpáralkatrészekért számos alkalommal kényszerült a nagyvárosokban megszállni.

A komoly álmodozó

Bevallása szerint számos tekintetben változott az út alatt, ám ezt nem feltétlenül tulajdonítja annak. Mint elmondta, feltehetően változott volna akkor is, ha ugyanebben az időszakban itthon olvasással tölti szabad idejét. Megfigyelései szerint ennél nagyobb mértékben változott az, ahogyan környezete megítéli: számos levelet kap útjának követőitől, blogja olvasóitól, amelyekben mesterként, példaképként emlegetik, idealizálják. „Akik ismernek, nem szólítanak így, akik pedig idealizálnak, nagyot fognak csalódni” – fogalmazott Kobra, hozzáfűzve, ő nem a bringások, hanem az álmodozók képviseletében tette meg földkerülő útját. „Komoly álmodozóként” határozza meg önmagát, aki nem ragad le vágyai szavakba öntésénél, hanem komolyan megtervezi és lebonyolítja elképzeléseit.

Nehézkes volt a dokumentálás

A gazdasági szempont az útnak is meghatározó tényezője volt: ha nem lett volna a Góbé termékcsalád támogatása, nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy napi rendszerességgel részletes beszámolókat írjon blogjára, amelyekből később tudósítás születhet. Ez ugyanis számos helyen – például a tibeti, fagyponton való sátorozás közben vagy más olyan országokban, ahol nem túl elterjedt az internethasználat – meglehetős nehézséget okozott neki. Eközben nem tévesztette szem elől itthoni vállalkozásait sem, akárcsak a hazai híreket, s mind az úti leírások, mind a társadalomkritikák alkalmával gyakran párhuzamot vont valamely más ország és az itthoni, székelyföldi vagy udvarhelyi viszonyok között.

A határ mentiek félnek a szomszédoktól

Számos érdekes emberrel találkozott – Kuala Lumpurban például egy hetvenéves japán utazóval, aki hosszú ősz szakállal, csengős bottal csoszogott, és körülbelül kétszáz barátjának írt kézzel levelet ott-tartózkodása alatt –, sokan féltették is a következő országban uralkodó állapotoktól, általában a határok közelében élők. Sokan kérdezték tőle is, hogy félt-e az út alatt, Kobra erre igennel válaszolt. Mint elmondta, általában akkor fél, amikor nem érzi magát elég felkészültnek, így az érzés komolyabb felkészülésre ösztönzi.

A veszélyesebb helyeken, így például Iránban is megtapasztalta, hogy a helyenkénti robbantgatások közel sem annyira általánosak, mint azt az európaiak gondolják: ott is sokmillió békés ember él. Egészsége nem hagyta cserben az út alatt, megúszta néhány gyomorrontással és térdfájással. Egyszer rendőrségen is éjszakázott Kínában, ugyanis előre be nem jelentett vendég volt, ám abból sem származott komolyabb baja. Inkább a magány romboló hatását érzékelte az első, útitárs nélkül töltött év után – egy darabig jótékonyan hatott saját gondolatait, belső világát feltérképezni, ám később ezek a gondolatok „szétestek”, véleménye szerint ellentétes nézőpontok, kritikák nélkül személyisége nem fejlődhetett.

Újabb utak kilátásban

Az udvarhelyi utazó jelenleg újraismerkedik környezetével, interjúkat ad, az elmúlt tizenhat hónap történései azonban nem tartják sokáig itthon: már most több elképzelése van újabb utazásokról, amelyekre tervei szerint már nem egyedül menne. Megállapította, az általa bejárt út csupán egy vékony vonal a Földön, amely mellé még szívesen szántana néhányat – a következő megatúrák egyikén Dél-Amerikát is útba ejtené. „Aki elmegy egy ilyen útra, legyen egy olyan édesanyja, aki annyit tud imádkozni, mint az enyém” – fogalmazott a világjáró.