A sportoló, az író, a rapper

– Hogyan érezted magad, milyen volt fellépni az udvarhelyi közönség előtt?

– Remekül éreztem magam, imádok Székelyudvarhelyre járni. És ez most nem az ilyenkor megszokott, kötelező, udvarias dicséret, hanem én egyszerűen imádom magát a várost, nagyon sok barátom van itt, úgy jövök hozzátok, mintha haza járnék.

– Mennyire más fellépni a határon túli közönség előtt?

– Sokkal jobb zenélni nekik. Sokkal hálásabbak, rendkívül tudnak szeretni minket. Persze a magyarországi magyarok is szeretnek, de ti másabban teszitek. Hálás közönség és mi is hálásak vagyunk nekik.

– Majka családi, hirtelen jött probléma miatt vissza kellett forduljon és nem tudta vállalni a fellépést. Mennyire vagytok felkészülve az ilyen helyzetekre, sikerült őt pótolni?

– Egyáltalán nem vagyunk felkészülve az ilyen szituációkra, nem is fordult még elő ilyen. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen felállásban kellett színpadra álljunk. Nekem Peti (Majka-Majoros Péter a szerk.) a másik felem, a legjobb barátom, társam a színpadon. Olyan személy, aki ha elfogy a levegő körülöttem a színpadon, akkor duplán ad újat. Nagyon megviselte nem csak engem, de az egész zenekart a hiánya. Ráadásul tudom, hogy milyen probléma miatt nem tudott velünk jönni, így biztos látszott a koncert alatt is, hogy lélekben néha máshol járok. Nem akartuk cserben hagyni az embereket, akik ránk vártak, ezért úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk így is a koncertet, viszont Petinek most otthon, a családjával kell lennie.

– Pontosan tíz év a korbeli különbség kettőtök között. Mennyire van „tanítvány-tanító” viszony köztetek? Egyfajta mentorként tekintesz rá?

– Nyilvánvalóan nagyon sokat köszönhetek neki, de sosem éreztette velem azt, hogy ő a mentorom, vagy tanítóm lenne. Egyszer azt nyilatkozta, hogy az elmúlt tizenöt év alatt én voltam a legprofibb, akivel együtt dolgozhatott. Lehet, ha nélküle is befutottam volna, viszont ő nagyon meggyorsította a folyamatot. A közös munkánk kezdete után egy évvel már közösen írtuk a Belehalok című dalt, szóval elég gyorsan haladtam az úton neki köszönhetően.

– Volt olyan tanács, amit tőle kaptál és amit a mai napig felemlegetsz?

– Talán az, hogy soha ne próbáljak meg slágert írni. Mindig magamnak írjak és ha szívből teszem, akkor az emberek ezt érezni fogják.

– A szólókarriered mellett milyen szerephez jut a Majka&Curtis formáció?

– Nagyon egyszerű: számomra a Majka&Curtis szent és sérthetetlen. Szakmai szempontból minden más csak utána jön. Amikor Petinek mondjuk tévéműsora van, akkor én megyek haknikra egyedül, meg csinálom a Curtis Rap Bibliát illetve a C4 projektet. A önálló dolgaink mellett úgy neki, mint nekem az első számú projekt a Majka&Curtis.

– Szinte naponta szerepelsz tévéműsorokban, az egyikben a teljes magánéletedet követni tudják a nézők adásról adásra. Szponzorokat jelentettek meg a klipjeitekben, jártok haknikra és más kötelező eseményekre. Mennyire találtak meg téged az „eladtad magad a médiának” közhellyel a rajongók, pályatársak?

– Nézd, aki ezzel vádaskodik, az ugyan oda szeretne eljutni, ahova én, csak velem ellentétben ő sosem fog. Persze, folyamatosan támadnak azzal, hogy én eladtam magam, ők meg undergroundok akarnak lenni. Nem, ő sem akar underground lenni, csak soha nem lehetett mainstream. Mindenki tudja, hogy sokkal jobb pénzért rappelni, mint ingyen. Pénzből élünk, ezen nincs amit szépíteni. Én is ebből tartom el a beteg édesanyámat, fizetem a kórházi ellátását, a különböző dolgait, meg próbálok biztos alapot teremteni a későbbi családomnak. De a Majka&Curtis pont azért tud jól működni, mert ő megmaradt az ózdi gyereknek, én pedig az újpesti külvárosi srácnak. A Jóisten megengedte azt, hogy abból keressek pénzt, amit szeretek. A hobbim a munkám, úgy fogom fel, hogy minden nap szabadnap. Szerencsés vagyok és ezért örökké hálás leszek Istennek.

– BLR (Vincze Gergely) nagy szerepet töltött be az életedben, a nevét magadra is tetováltattad és többször szerepel a dalaidban is, hogy fontos részét képezi azoknak. Mennyire van ez így és hogyan születik egy Curtis dal?

– Változnak az idők és vele együtt sok minden. Nagyon jó barátok voltunk, de az idővel a barátság is elmúlt sajnos. Átalakult szakmai viszonnyá, aztán az is megszűnt. Egy dal születésénél először mindig az alapot keresem, az ihlet meg. Nagyon sok előadónak írok szöveget, a zene nagyon sok szegmensében szerepet vállalok. Az emberek nem is gondolnák, hogy kiknek írtam már dalokat az elmúlt években. Szövegíróként elég magabiztos vagyok és eddig sikeresen helytálltam mindig.

– Koncert után, lefekvés előtt, vagy akár reggeli közben milyen előadókat hallgatsz?

Valószínűleg sokakat meglepek majd ezzel, de én a régi nagy klasszikusokat szeretem: Szécsi Pál, Máté Péter,Demjén, Charlie, ők a kedvenc előadóim. Ezek mellett természetesen nagyon sok külföldi rappert követek. Hazai rapzenét nem igazán hallgatok. Aktuális, hazai előadók közül szeretem Caramelt, Kökény Attilát, ez a vonal áll közel hozzám.

– Írtál egy bestseller könyvet is, Csibész Biblia címmel. Milyen volt a fogadtatása és tervezed-e, hogy majd 30-40 évesen lesz egy második kötet is?

– Mindenki meglepődött, hogy huszonöt évesen könyvet írtam. Száz évig szeretnék élni, vagyis most lezártam az első negyedet. Ötven évesen majd írok egy újat. Imádták az emberek, érdekes, hogy sokkal több fogyott a könyvemből, mint a legutóbbi lemezemből. Hálás vagyok az embereknek, hogy érdekli őket az életem.

– Nem nőttél fel sokkal hamarabb, mint egy átlagos fiatal azáltal, hogy hirtelen lettél nagyon sikeres?

– Én attól nőttem fel hamarabb, hogy tizennégy évesen elvesztettem édesapámat és édesanyám nevelt fel. Így muszáj volt felnőnöm. De tudom, hogy neki is köszönhetem a sikert, mert odafentről egyengeti az utamat.

– Hiányzik valami abból a korszakból, amikor még nem a nyilvánosság előtt élted az életed, nem követtek kamerák és nem kellett minden utcában legalább egy selfie-t készítened a rajongókkal?

– Korábbra mennék vissza, édesapám hiányzik. Leginkább ő. Sajnálom, hogy nem lehet itt mellettem és nem láthatja azt, hogy miket értem el.

– Mi a szakmai siker titka?

– Az igazaknak tisztelet, a zenének alázat. Úgy az emberekkel szemben, mint a zene iránt alázatosnak kell lenned. Soha ne másra, hanem önmagadra hallgass. Ha te látod a számodra helyes utat, akkor csak azt járd be, tűnjön az bármilyen nehéznek is. Emellett nagyon sok gyakorlás és alázat. Ez a legfontosabb.

– Mik a terveid a jövőre? Gondolkodtál már azon, hogy meddig szeretnél a színpadon lenni, mikor fogod végleg letenni a mikrofont a backstage-ben?

Jelenleg huszonhét éves vagyok. Úgy tervezem, hogy negyven éves koromig leszek még a színpadon, utána már kicsit viccesen néznék ki. Nem akarok az a rapper bácsi lenni, akire minden gyerek nevetve mutogat…

– De Ganxsta Zolee megmutatta, hogy van élet az ötvenen túl is…

Igen, Zoli az örök fiatal és örök társam a bajban. Imádom őket, de egyben ő az elrettentő példa is számomra (nevet). Valóban, van ilyen, de én nem vagyok ez a típus. Pontosan tudom, hogy negyven éves koromig fogom csinálni, utána szövegíróként és producerként fogok dolgozni tovább.

Szécsi Zsolt