A falusi porta egyik legnagyobb téli ünnepe a disznóvágás

Fotó: Thomas Campean

Úgy tartják, egy disznó egy esztendőben egyszer megérdemli, hogy bevigyék a házba. De amíg „bekerül”, elkél a sok segítő kéz. Amikor hó és hideg van, a gonddal hizlalt állat utolsó útja a pálinkás jó reggellel kezdődik, és a disznótorral ér véget. Mi kell ehhez? – tréfálkoztak a segítségek, Gáspár, Tamás, Árpád és Ervin. Előbb egy jó disznó, majd egy jó háziasszony. Az oroszhegyi Vass-portán mindkettő adott volt a hétvégén. Megtapasztaltuk a böllérmondás igazságtartalmát is: „a jó disznóból könnyű jót csinálni”.

Molnár Melinda

2015. január 15., 11:332015. január 15., 11:33

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

A pirkadat már a kopasztásra váró jószág mellett talált. Nagy volt a sürgés-forgás, bár az embert próbáló műveletsor, a lefogás és a szúrás már megtörtént. A háziasszony, Éva nem árulta el telefonbeszélgetésünkkor, hogy az általuk eddig tartott disznók közül ez a legnagyobb: kétszázharminc kilósra saccolták. Az udvaron férfimunka zajlott, tekenőbe helyezték, majd leforrázták a sertést. Jellegzetes illat és pára lengte be az udvart. Csak a macska volt süket ezen a napon, a forgatók és a mészáros félszavakból értették egymást. Míg vakarták a szőrt, mesélgettek a segítségek. Régen a családtagok kanállal vakargatták le a szőrt.

Aztán magasra csapott a szalma lángja. A kisgyermekeknek ez a mozzanat a feldolgozás legszebb része. A fejénél meghagyták a tüzet, hogy legyen honnan gyújtani – a mészáros gondosan takargatta a szikrázó szalmával. Tapasztalatot kíván, hiszen az a lángok körül sürgölődők büszkesége, ha nem pattan el a forrástól a bőr. Ezúttal sehol nem hólyagosodott fel, míg aranybarnára pirult. „Ha nem égett jól a szalma”, a gazda, Menyhért kínált egy kupica áfonya- vagy vadcseresznyelikőrt. Míg egyenletesen pörkölődött a disznó, majd kaparni és surolókefével mosni kezdték, régi disznóvágások anekdotás emlékeit idéztük.

A konyhában garmadában álltak a tiszta törlőkendők, különböző méretű edények sorakoztak. A fokhagymát, valamint a vörös- és lilahagymát már előző este megpucolták. A szódabikarbóna és az ecet a belek pucolásához kell. A só és bors mellett a paprikaőrlemény is fontos fűszere a feldolgozásnak. A kolbászhús fele részébe nem tesznek paprikát – szeretik anélkül. A szegfűborson kívül szerecsendió kerül a májasba, és egy leheletnyi csípős paprikát is tesznek hozzá. A kömény a kolbászhoz, a csombor a véres hurkához és a gömböchöz jár – utóbbi „koleszterinbomba”. A hurkát gyengéden kell vakarni, nem lehet hűbelebalázs módjára – magyarázta a ház asszonya, és azt is: a feldolgozás nagy része a konyhában történik, de szabad tűzön, nagy üstben főzik a belsőségeket, hogy bent kevesebb legyen a gőz.

A teljes riport az Udvarhelyi Híradó 2015 január 15-én, szerdán megjelent lapszámában olvasható.