Szovjet örökség és fejlődés a Dnyeszter Menti Köztársaságban

Régi vágyam volt elutazni a borokról és különleges brandykről híres Moldova Köztársaságba, így kapóra jött barátaim meghívása, akik éppen oda készültek. Őket sem kellett sokat győzködni, amikor felvetettem, hogy ottlétünk alatt

Így rövid szervezés után elkezdődhetett a közös kalandunk, amiről az alábbiakban a Székelyhon olvasóinak is beszámolok.

Moldovai utakon, üzletekben

Hosszú várakozás után jutottunk át a román-moldovai határon Jászvásár közelében, onnan pedig egyenesen Kisinyovba (Chișinău), Moldova fővárosába vettük az irányt, ahol a szállásunkat foglaltuk. Általánosságban elmondható, hogy

Figyelni kell azonban arra, hogy sok szakaszon javítás zajlik, azokon pedig vagy jelzőlámpák irányítják a közlekedést, vagy egyszerűen elterelik a forgalmat, esetleg csak táblák jelzik a munkálatokat. A településeken nem ritkák a fekvőrendőrök és a radarok.

Ha nem szeretnénk saját autónkat használni, akkor taxival, villamossal vagy trolibusszal is eljuthatunk úticélunkhoz. Utóbbi esetekben a járműveken válthatunk jegyet. A forgalomban többségében meglehetősen korszerű autókat láthatunk, nem ritkák az új, kínai márkájú járművek, de talán Toyotából van a legtöbb. Üzletekből sincs hiány, a legtöbb nyugati márkának van képviselete az országban. Érdemes is ott vásárolni, hiszen a román lej majdnem négyszer annyit ér, mint a moldovai lej (1 RON=3,87 MDL). A szupermarketekben számos érdekességre bukkanhatunk, amit Romániában nem találunk: például

Moldovában járva egyébként érdemes meglátogatni a helyi borospincékből akár többet is, mi a Cricovaban és a Mileștii Miciben jártunk, de mindkettő különleges élményt nyújtott. Az ilyen kirándulásokat azonban néhány nappal hamarabb le kell foglalni, másképp nem jutunk be a létesítményekbe.

Románul, oroszul

Az emberek jó része beszél románul, ám az is igaz, hogy magyar nemzetiségűként nagyon kell figyelni, hiszen érdekes oroszos nyelvjárásuk van. Ők moldovainak tartják magukat. Nem ritka viszont az sem, hogy olyanokkal találkozunk az üzletekben vagy éttermekben, akik csak orosz nyelven tudnak kommunikálni.

Volt szerencsém elbeszélgetni egy olyan orosz nemzetiségű férfival is a fővárosban, aki keveset ugyan, de beszélt angolul, hiányosságait pedig online fordítóval igyekezett pótolni. Tőle tudtam meg, hogy Moldova meglehetősen rossz gazdasági állapotban van,

Őt például három helyen alkalmazták, így jól be kell osztania az idejét. A gazdasági helyzet miatt nem ritka, hogy az emberek nyugatra vándorolnak. Fia is így tett, aki Izlandon dolgozik.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos véleményéről is érdeklődtünk, ám akkor komorrá vált az arca. Kijelentette, hogy a háború senkinek sem tesz jót, hiszen emberek halnak meg. Neki és másoknak is az a legfontosabb, hogy

A nemrég lezajlott elnökválasztással kapcsolatban is érdeklődtünk az emberektől. Többen mondták, hogy

El nem ismert, de létezik

Transznisztriai utunkat megelőzően a román külügyminisztérium honlapján próbáltunk információkat szerezni az „országról”, ahol hamar meg is értettük a lényeget: egyáltalán nem ajánlják, hogy odamenjünk. A korábban ott kiránduló barátaink is azt mondták, hogy

Ez nem nyugtatott meg bennünket, de nem tántorított el az úticélunktól sem. Egyszerűen eldöntöttük, hogy tapasztalt idegenvezetőt fogadunk Moldovából, hátha úgy gördülékenyebb lesz minden. Ebben nem is tévedtünk.

Kisinyovból indultunk el a transznisztriai határ irányába, útközben pedig idegenvezetőnk mesélt nekünk. Mint mondta, Moldovában 1989-ben született egy törvény, ami egyebek mellett szavatolta, hogy

Ez gyakorlatilag a Szovjetuniótól és Oroszországtól való eltávolodásukat jelentette, ami nem mindenkinek tetszett. Az ország keleti határának közelében, a Dnyeszter-folyó mentén többségében szláv népek éltek (oroszok és ukránok), akik inkább Oroszországhoz szerettek volna tartozni. Szeparatista mozgalmat indítottak, majd 1990-ben önhatalmúlag kikiáltották függetlenségüket.

Természetesen ezt a mai napig nem ismeri el a világ jó része, többnyire csak autonóm térségként hivatkoznak az önálló kormánnyal, elnökkel és pénznemmel rendelkező országra.

Az oroszok segítenek

Jelenleg legalább 400 ezer ember él a Dnyeszter Menti Köztársaságban, akiknek közel fele orosz állampolgár – folytatta idegenvezetőnk. Rámutatott, hogy

Érdekesség, hogy ottani emberek többségének két útlevele is van: egy moldovai és egy helyi, amit az országok többsége nem ismer el. Előbbi dokumentumot használva próbálnak nyugatra jutni a fiatalok, akik tanulni vagy dolgozni szeretnének.

Az ország gazdaságának alapját a Szovjetunióból fennmaradt gyárak képezik:

Mindemellett nagy mennyiségű áramot is exportálnak, például Moldovába.

Idegenvezetőnk arra is felkészített, hogy a határon átlépve hiába is próbálunk románul kommunikálni, azt senki nem fogja érteni. A moldávok jó része ugyanis már emigrált az országból.

Rubelt váltottunk

A határhoz érve rögtön feltűnt az őrbódék felett elhelyezett, az elmúlt rendszerből ismert

Idegenvezetőnk szólt, hogy készítsük elő az útleveleinket, amit aztán átadott a határőrnek, aki viszonylag hamar vissza is nyújtotta azokat. Kaptunk azonban egy-egy cetlit, amelyen az adataink mellett percre pontosan közölték, hogy mikor léptünk be az országba, és mikor kell elhagyjuk azt.

Arra is megkért az idegenvezetőnk, hogy a továbbiakban ne hívjuk Transznisztriának az országot, hiszen néhány hete betiltották ezt a megnevezést, ezért akár konfliktusba is kerülhetünk a hatóságokkal. Ehelyett mondjuk inkább, hogy

Első utunk egy bevásárlóközpontba vezetett Bender városban, ahol eurót, dollárt és moldovai lejt válthattunk át helyi pénzre. Az átváltásra szükség volt, hiszen sehol nem tudtunk volna fizetni bankkártyáinkkal. Már ott meglepett, hogy a transznisztriai rubel nagyjából 15 százalékkal erősebb a moldovai lejnél (egy euróért több mint 17 rubelt adtak), ám a későbbiekben rájöttünk, hogy

A bankjegyeken egyébként nemcsak orosz (Aleksandr Suvorov), hanem moldovai (Dimitrie Cantemir) és ukrán (Taras Şevcenko) személyiségek is vannak a multikulturalitást szimbolizálva.

A magyar hősök emlékműve

Benderben már a piros alapon zöld sávos nemzeti zászlók némelyikén a sarlót és a kalapácsot is megpillanthattuk, akárcsak az emlékművek többségén. Idegenvezetőnk csodálkozásunkat látva megnyugtatott, hogy

Elvitt minket a hősök temetőjébe is, ahol nagy meglepetésünkre magyar sírkőfeliratokkal találkoztunk.

A Dnyeszter partján egy hatalmas parkon áthaladva jutottunk el a benderi várba, amelyet 1538-ben építtetett az akkori török szultán, a Szovjetunióban katonai bázisként üzemelt. A mostani erődítmény megépítése előtt egy fából készült moldovai vár volt a helyszínen.

Lenin-szobor és tankok

Benderből a főváros, azaz Tiraszpol felé vettük az irányt. Jó minőségű úton haladtunk, és volt lehetőségünk megfigyelni a többi járművet is. Várakozásainkkal ellentétben meglepően sok új autót láttunk, számos új Nissan, Toyota, Lexus és kínai márkájú jármű közlekedett.

Közben idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy jelenleg Vadim Krasnoselsky az ország elnöke, aki a modernizálásra fekteti a hangsúlyt.

A főtéren megállva egy szépen kiépített tágas parkban találtuk magunkat, amelyben egyebek mellett megcsodálhattuk a helyi erőd makettjeit, elsétálhattunk egy tó mellett, amelyben hattyúk úsztak, ugyanakkor II. Katalin orosz cárnő szobrát is megnézhettük.

Emellett pedig egy gördeszkázásra, görkorcsolyázásra alkalmas kis park is volt a közelben.

Számos tankot is láttunk, amelyek napjainkban egy-egy emlékmű részét képezik.

Összességében a szovjet jelképek és a modern fejlesztések kettőssége jellemezte a várost. Furcsa volt ugyanakkor, hogy meglepően kevés embert látni az utcákon. Arról nem is beszélve, hogy idegenvezetőnk folyamatosan arra kért, hogy

Ételek, italok

Tiraszpolban hamar megértettük, hogy a helyi kereskedők kissé rá is játszanak a szovjet jelképekre, hiszen rájöttek, hogy azokkal bevonzhatják a turistákat. Egy tipikusan ilyen stílusú étterembe mentünk el vacsorázni, ahol

Arra is lehetőségünk nyílt, hogy szovjet tisztnek öltözzünk.

Itt idegenvezetőnk segítségével sikerült rendelnünk, hiszen bár angolul is szerepeltek az étlapon a fogások megnevezései, csak oroszul értettek a kiszolgálók. Tradicionális ételt szerettünk volna fogyasztani, így

Ezt követően megkóstoltuk a helyi csórékolbászt gyömbérrel, majd

Az ételek mellett csak ajánlani tudom a helyi borok és sörök, valamint a vodka kipróbálását. Mi a felsoroltakért fejenként legtöbb száz lejnek megfelelő rubelt fizettünk, a minőségben pedig nem csalódtunk.