Gasztrokalandok az egyetlen székely alapítású főváros környékén

Először az Élet és Tudomány tudományos ismeretterjesztő hetilap egyik 1991. júliusi számában találtam adatot arra vonatkozólag, hogy

Egyébként ugyanezt vallotta Ștefan Ciobanu moldovai történész, akadémikus is, és ez egyáltalán nem lehetetlen, tekintve, hogy abban az időben Székelyföld keleti határának a Száraz-Szeret völgyét tekintették, és például Kilia és Akkerman (Dnyeszterfehérvár) helyén magyar végvárak álltak.

Ez utóbbit 1484-ben foglalták el először, és 1510-ben került hosszú időre a törökök kezére.

„Ekkor szűnt meg Nyeszterfehérvár, Kilia, Őrhely, Kisjenő és más, a Prut és a Dnyeszter közé eső települések magyarsága, s húzódott a nyugat-moldvai vidékekre” – írja Halász Péter. Sőt, Csöbörcsökről még 18–19. században is jöttek vissza magyar husziták a moldvai Huszvárosba (Huși)!

A nevét talán besenyőktől eredeztető Csöbörcsök (Cioburciu) az egykori Dnyeszterfehérvártól mintegy 25 km-re fekszik, még a 17. század derekán is nagyobbrészt magyarok lakták mintegy húsz környékbeli faluval egyetemben.

Régi magyarok őrhelyén

Visszatérve az oklevelekben városként először 1712-ben szereplő Kisinyovra, a már említett Ștefan Ciobanu azt sem tartotta kizártnak, hogy

Van, aki a magyar huszitákat tekinti alapítóinak, akik aztán a 16. század második felében tértek vissza a katolikus egyház kebelébe.

És akkor még nem is beszéltünk a fővárostól 50 km-rel északra eső Orhei városáról, amelynek nevét sokan Őrhelyként, de például Sántha Attila Várhelyként értelmezi, és bevallottan ez inspirálta az egyik helyi borászatot is, amely a Vartely nevet viseli. Arra viszont, hogy a középső h betűt miért kellett t-re változtatni, hosszas unszolásomra sem tudtak észszerű magyarázattal szolgálni, legfennebb azt, hogy így jobb a hangzása. Lehet.

Az utóbbi – a borok mellett – különböző ízesítésű „palacsintáival”, de

Mindössze 300 hektáron gazdálkodnak, főként királyleánykára, fekete leánykára (Fetească Neagră) és a ritka feketére (ez szabad fordítás, egyébként Rară Neagră, mifelénk Băbească Neagră néven ismeretes) alapozva, de máshonnan is vásárolnak szőlőt. Így

A boraikat amúgy egy ötös skálán 4 pontosra értékelném, bár ez nem föltétlenül tükröz a Háromszéki Borbarátok Egyesülete hivatalos álláspontját.

A földalatti város

Másnap, Kisinyov fele tartva Krikován tartottunk hosszabb pihenőt. A település nevét viseli Moldova leghíresebb, főként francia módon előállított pezsgőre szakosodott pincészete is, amely földalatti városnak is beillik. A múlt század közepén egy bizonyos Petru Ungureanu (!) jött rá arra, hogy

De 2005-ben így is bekerült a Rekordok Könyvébe az itt tárolt 30 millió liternyi borának köszönhetően.

A borkóstolással is egybeköthető látogatás 100–700 lejt kóstál, és 70 perctől 2 és fél órát vesz igénybe a választott csomag függvényében. A vendégeket elektromos járművekkel hordozzák a forgalmi és utcanév-táblákkal egyaránt felszerelt labirintusban,

A legrégebbi 1902-es évjáratú kóser bort tartalmaz, a fáma szerint 150 ezer dollárt is ajánlottak már érte, de nem adták el.

Itt akár saját borait is tárolhatja, akinek arra szottyan kedve,

A falakon az itt megfordult államfők, miniszterelnökök fotói sorakoznak, ám Vladimir Putyinét, bár 2002-ben az Elnöki-teremben ünnepelte a születésnapját, nem találtuk közöttük. Maga a pincészet 600 hektáron termel főként muskotályt, cabernet sauvignon-t, merlot-t, shirázt, pinot noir-t, pinot meunier-t, sauvignon-t, chardonnay-t, leánykát és aligotet, megkóstolt boraikat 3 pontosra értékelném.

Az elnökasszony kedvenc pincéje

Ebből is látszik, hogy ha igazán jó bort szeretnénk inni, kisebb pincészetet kell választani, mert Krikován ilyenből is akad jó pár. Mi Ion Lucához tévedtünk be, és utólag kiderült, jól választottunk, hiszen Maia Sandu elnökasszonynak is ez a kedvenc helye. A családi vállalkozás alig 10 és fél hektáron gazdálkodik, fekete leányka, ritka fekete, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, leányka, királyleányka és a Viorica képezik az alapot. Ez utóbbi egy moldvai szőlőfajta, nagyon büszkék rá.

A tulajdonosnak egy Bad Boys nevű küvé a zászlóshajója, ám számunkra a pezsgője, a cabernet sauvignon-ja és a merlot-ja bizonyult nyerőnek, az 5 pontot sem sajnálnám tőlük. Főként azért, mert a hétsoros tételért és a vacsoráért csak 200 lejt vett el fejenként.

Pedig jó néhány évvel ezelőtt az ott elfogyasztott összes bormennyiség negyede Moldovából származott!

A kastély árnyékában

A harmadik napot a 19. század végén felhúzott Mimi-kastéllyal kezdtük, ez volt Moldova első ilyen jellegű építménye. Megálmodója, Constantin Mimi 1926-ban a Román Nemzeti Bank elnöke lett,

Volt időszak, amikor az udvarra bevezetett vasúton havonta 9 millió palack bort vittek innen a Szovjetunióba!

Aztán ezt a fajta nagyüzemet beszüntették, 2016 óta pedig új szelek fújnak, új tulajdonossal. Ma már csak 250 alkalmazottat foglalkoztatnak, évente 500 ezer palack bort állítanak elő, ennek 90 százalékát 18 országban értékesítik.

Leginkább a cabernet sauvignon-jükkel büszkélkednek, miután a 2012-es reserve több aranyérmet nyert 2016 és 2018 között, de királyleányka, fekete leányka, chardonnay, aligote, merlot, malbec és saperavi is megtalálható a repertoárban.

A tulajdonos Trofim család gyűjtőszenvedélye folytán itt is különleges kollekcióban gyönyörködhetünk, amelynek legrégebbi darabja egy 1727-es német desszertbor. Emellett

Ezután már a füstölt tonhal-szeletekből, csigából, szőlővel dúsított lazacból, bélszínsztékből és jégboros fagyiból álló ételsor is jobban esett a kastély Fehér Bagoly nevű éttermében. Itt természetesen – általam 4 pontosra becsült – borokat is kóstoltunk, és mindezért fejenként nem egészen 300 lejünk bánta. Egészen baráti ár.

Amit szívesen kihagytunk volna

Utolsónak az Asconi borászatot hagytuk, és rosszul tettük, mert nem a legjobb benyomásokkal távoztunk. Idegesítő a forgalom, már szinte iparrá fejlesztették a vendéglátást, az ember futószalagon érzi magát. Túl sok az inoxtartály, és kevés a hordó. Ami viszont előnyükre szolgál, és némiképp a tumultusra is magyarázatul szolgál:

Ötszázötven hektárnyi szőlőjükből főként cabernet sauvignon, merlot, chardonnay, sauvignon blanc és muskotály kerül ki, kisebb területről pedig rizling, malbec, pinot noir, leányka, fekete leányka és ritka fekete. Évi 3 millió palack borukat 25 országban, köztük Romániában is fogyasztják, minket a kóstoltatott tételek nem vettek le a lábunkról, 2 pontnál többet nem érdemelnek.

Moldova viszont összességében nem okozott csalódást. Az itteni árakhoz képest jóval olcsóbban lehet enni, inni, megszállni,

Aki szeret ortodox kolostorokba látogatni, harmincat is talál belőle, de a borpincéket és egy-két várromot leszámítva egyéb nevezetességet aligha.

Még a túlontúl csendes, az egy főre jutó zöldövezetek számát tekintve az európai fővárosok élén álló Kisinyovban sem, bár itt legalább Puskin eltöltött pár évet. A házat, ahol cigány szeretőjével lakott, sokan felkeresik, a főtéri parkban található szobrát pedig éppen ott jártunkkor koszorúzták meg ünnepélyes külsőségek közepette.

Az utunkat övező táj szürkesége fölöttébb lehangoló tud lenni, a faluképek néhol a szegénység és elmaradottság látszatát kelthetik, de az első borpince után minden nyomasztó érzés megszűnik. Érdemes kipróbálni!