Mindennapok Mikulásai

Hatalmas megkönnyebbülés ül ki a fiuk arcára, amikor Szabolcs nevelő bácsi bejelenti: szünet következik, játszani megyünk Éva nevelő nénihez. Perceken belül hatalmas a gyermekzsivaj a lányok szobájában, hamar előkerülnek a társasjátékok, boldogan köszöntik egymást a testvérek, mesélnek, egymás szavába vágnak, mindenkinek van mondanivalója.

12 kis törpe

Sok mindent megélt gyermekek vesznek körül, szívszorító történeteik dacára derűsek, nyíltak, éheznek a jó szóra, a szeretetre. Ezt kapják meg nevelőiktől. Kedves Szabolcs néhány évvel ezelőtt gyulafehérvári tanulmányait követően tért haza szülővárosába, Tusnádfürdőre, és önkéntesnek jelentkezett az otthonba. 19 évesen – meséli – egyik napról a másikra 12 kisfiú gondját kellett viselje. Immár a negyedik iskolai évet kezdik együtt. A legkisebb „fia” – mert így nevezi őket – öt, a legnagyobb tizenhárom éves. Az élet itt semmiben sem különbözik a hagyományos családi élettől. És mégis más. „Nehézsége és szépsége is van a munkánknak. Lelkileg megvisel, amikor megérkezik egy szülő, és látom, hogyan reagál rá a gyermeke. Vagy, amikor nyáron hazamennek, és szeptemberben visszajönnek, mintha kicserélték volna őket. Megvisel, amikor a szülő úgy dönt, hogy hazaviszi a gyermeket, noha otthon nem tud megfelelő körülményeket biztosítani. Elfáradok, mert ember vagyok, de fel is töltődök. Ez számomra nem munka. Ők a családom, ők a fiaim, ők az én 12 kis törpém. Sok szeretetet kapok tőlük, de enélkül nem is lehetne ezt csinálni” – mondja a fiatalember.

Nem munkahely, család

Ősszel az ötödik tanévet kezdték el a Szent László Gyermekvédelmi Központ lakói. Évente húsz–harminc gyereket fogadtak be, most 95 gyerek lakik itt, sőt környékbeli településeken nyolcvan gyermek számára működtetnek napközi otthont – meséli a központot vezető Kolozsvári Tibor. „Ha egy gyereknek nem elég, hogy a napközi otthonban ebédel, ruhát, élelmet kap, akkor megpróbáljuk befogadni bentlakónak” – mondja. Mivel nem szeretnék – jegyzi meg –, ha a gyermekek munkahelyen laknának, ahol váltásban felügyelik őket, együtt laknak, tíz családba (hat lány- és négy fiú-család) szerveződve. Minden családnak van egy nappalija, egy fürdőszobája, két hálószobája és egy nevelőszoba. Az étkező közös. Egy, szavainkat figyelő lányra mutat. Gabici ötödik éve van az otthonban, édesanyja egy éve meghalt, most már egymaga maradt. „Édesanyám Németországban dolgozott, mostoha-édesapám vert, ivott, amikor meg volt részegedve, kergetett” – mondja egy kislány, aki két hete van a központban. Érthető, ha szemeit hamar elfutják a könnyek. „Közöttünk nem titok, ha valakinek a családjában italozás van, vagy ha egy anya egyedül maradt a gyermekeivel. Aki teheti, hazamegy a vakációban, az ünnepekre, hétvégére, és megmarad a kapcsolat, sajnos, van, aki soha nem megy haza, mert nincs ahová” – reagál Tibor.

A teljes riportot a Csíki Hírlap december 3-i számában olvashatják el.