Míg régen rengeteg békát lehetett látni, mára jelentősen megcsappant az életterük

Ekkor mesélte el viccesen Gothárd, hogy volt, aki csukaikrának nézte ezeket, és hazavitte saját halastavába, de valójában békapetékről van szó. Közölte ugyanakkor azt is, hogy a petéket valószínűleg a víztározó védettebb, sekélyebb, melegebb vizében helyezték el a békák, ám ahogy apadt a vízszint, szárazföldre kerültek, így el fognak pusztulni.

A nagyobb tavak esetében lényeges, hogy a sekély részeket válasszanak, lehetőleg olyat, ahol fű is van, hiszen az némileg meggátolja, hogy elsodorja petéiket a hullámzás.
Ezeken a helyszíneken tavasszal nagy számban gyűlnek össze a hegyvidékre jellemző békafajok, majd rövid nászukat követően szétszélednek.

„Szencsedben legalább ötven békát láttam, amelyek tavasz elején gyűltek össze szaporodni egy pár négyzetméteres tavacskában. Hiába havazott, a víz már kellő hőmérsékletű volt, a kisebb, rövid ideig tartó fagyok sem zavarták őket” – jegyezte meg érdekességként.

Merítőhálóval felszerelt gyűjtögetők

Korábban a tapasztalt „békászók” jól tudták, hogy melyek azok a vizes élőhelyek, ahová a békák nagy számban érkeznek párosodni. Ezt ugyanakkor ki is használták, hiszen ilyenkor kimentek ezen helyszínekre és merítőháló használatával tucatjával fogták ki az egyedeket – folytatta a halőr.

– a többi részt a helyszínen hagyták.

Gothárd kérdésünkre elmondta, ismeri ő is a népi mondást, miszerint „addig kell fogni a békát, amíg az nem evett füvet,” ám a békák nem esznek füvet, így valószínűleg arra értendő, hogy kora

Ekkor pedig még nincs kinőve a fű.

Gothárd Ferenc-Alpár szerint az a baj, hogy az említett szabályozást a legtöbb halfaj ívási időszakához igazították (ez hatvan napot tart április közepétől kezdődően), nem vették figyelembe a többi vízi élőlényt.

A környezetvédelemmel kapcsolatos egyéb jogszabályok azonban már védett fajokat is meghatároznak. Utóbbi tisztázása érdekében kerestük fel Demeter László biológust. Ő közölte, hogy

Ezt egyébként a hatóságok is igyekeztek megakadályozni, de valószínűleg napjainkban is problémát jelent.

Régen egyebek mellett a Gyimesekben és a Gyergyói-medencében is népszerű volt a békászás, ám mostanra alább hagyott ez a szokás. Udvarhelyszéken egyébként a Nyikó mentéről és Parajd környékéről hallottunk híreket, hogy néhányan napjainkban is fogják a kétéltűeket párzásuk idején.

Székelyföld viszonylag szerencsésnek mondható abból a szempontból, hogy több gazda apróbb területeket művel meg, ők pedig jellemzően nem költenek drága vegyszerekre, amivel a kétéltűek populációjának további csökkenését is okozhatnák. „Ennek is köszönhető, hogy viszonylag változatos faunánk van” – fogalmazott.

Demeter László túlnyomórészt a klímaváltozást látja a békapopuláció csökkenésének hátterében: egyszerűen nem elegendő a tavaszi és téli csapadék. Rámutatott, hogy a tavaszi hideg és száraz időjárás kifejezetten gátolja a szaporodásukat.

– magyarázta.