Mi a búbánat van az új szemétszolgáltatás körül?

Az anyagban egyszerűen az új vidéki szemételszállításra fókuszálok.

És honnan jött ki a cikk elején említett 80/20? Semmi köze a Pareto-elvhez, mindössze arról van szó, hogy 2016 óta tudják Hargita Megye Tanácsánál, hogy

Borbolynak 2016-tól 2024-ig lett volna ideje a lájvolásait a lakossági tájékoztatásra fordítania, Bíró Barna Botondnak pedig 2024 óta. Most már kapkodás tapasztalható.

korábban írtuk

Megköttetett a szerződés a regionális hulladéklerakóért

Ünnepélyes keretek között szerdán Gyergyóremetén aláírták azt a szerződést, ami alapjául szolgál majd a Hargita megyei regionális hulladéklerakó megépítésének. A megállapodást Borboly Csaba és Laczkó Albert Elemér polgármester látták el kézjegyükkel.

Elvesztegettek tíz esztendőt, azaz még többet: a Székelyhon már 2009-ben (!) arról cikkezett, hogy „Laczkó Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere, illetve Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke aláírásukkal szentesítették, hogy

Ezzel azonban nagyon gyatrán állunk: az országos szint mindössze 13 százalék körül mozog a lakossági hulladék esetében. Ez messze elmarad az EU által 2025-re előírt 55 százalékos kötelező célértéktől. Elsőre azt mondhatnánk, hogy „kit érdekel?” Csakhogy az alacsony arány miatt minden egyes tonna vegyes hulladékért, ami a remetei lerakóba kerül,

Erre majd még később kitérünk.

Mivel foglalkoztak tíz évig a politikusaink?

Vizsgáljuk meg, hogy mi is történt 2016 és 2026 között. Nos, tizenhárom olyan jogszabály-módosítás történt Romániában, ami szabályozza a hulladékgazdálkodást, illetve a szolgáltatást és az árképzést.

A bukaresti nagypolitikai léha volt, a megyei tanácsnak mégis feladata kellett volna legyen, hogy a jövőbe tekintsen, és annak függvényben adagolja a lakosságnak: már most megéri szelektíven gyűjteni, mert egyszer majd már ez nem opció lesz, hanem kötelező.

Létrejön az ADI SIMD Harghita

Lépjünk tovább. Hargita Megye Tanácsa, miután európai uniós pénzen megépíttette a remetei hulladéklerakót, illetve megvásárolta a gépflottát, úgy döntött, hogy létrehoz egy fejlesztési társulást (Hargita Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Társulás / ADI SIMD Harghita), amely lebonyolít egy koncessziós közbeszerzési eljárást,

2024-ben volt három közbeszerzési licit, érvénytelen eredményekkel (kettőre nem jelentkeztek, a harmadik esetében pedig nem arra érkezett árajánlat, amire kérték).

Erre a módszerre voltak kiírva a 2024-es közbeszerzések.

Mivel az első nem volt eredményes, ezért következett a másik lehetőség: térfogat x ürítési gyakoriság. Ez a módszer lett a nyertes, az elszállítást végző nyertes konzorcium tagjai ezt fogják alkalmazni decembertől.

Hargita megyében amúgy az az újdonság más megyéhez képest, hogy itt nemcsak a hulladéklerakó működtetésére pályázott a megyei önkormányzat, hanem a gyűjtésre és a szállításra is. Ha nem így teszi,

Mit gondolnak a helyi önkormányzatok és miért idegesek a lakók?

Az elmúlt évek folyamán Hargita megye minden önkormányzata, mind a 67 város és község csatlakozott a fejlesztési társuláshoz, mivel minden polgármester tisztában volt azzal, hogy jobb nekik, ha a hulladékgazdálkodás terhe nem az ő vállukat nyomja. Azaz

Így tehát a közszolgáltatással járó jogkörüket átruházták erre a fejlesztési társulásra, a jelenleg még működő szemételszállítási szolgáltatásra pedig úgy kötöttek szerződést, hogy csak addig fog működni a szerződés a helyi önkormányzat és a szolgáltató között, amíg elindul a megyei rendszer. Ezért sem lehet megtenni azt, hogy a régi szolgáltatónál maradunk decembertől.

Nézzük a tényeket. Az egy és két fős háztartásnak a havi 21, illetve 45 lejes alapdíj egy 120 literes kukaürítést, egy 120 literes zacskónyi kartonpapír-ürítést, egy 120 literes zacskónyi műanyag- és fémürítést, illetve egy textil- és üveghulladék-ürítést tartalmaz.

Az egy- és két fős háztartások a szelektív hulladékelvitelre tehát havi egy-egy 120 literes zacskót kapnak, a három és annál nagyobb háztartások pedig kettőt.

S ezzel el is érkeztünk egy fontos ponthoz: itt kell megértenünk, hogy miért jöttek ki a megyei társulásnál ezek a sarokszámok.

Az ADI SIMD Harghita logikája

A Hargita Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Társulás abból indult ki (nyilván a hipotézisét nem igazítva a valósághoz), hogy a vidéki lakosság az elmúlt évek során megtanult szelektíven gyűjteni, ezért a korábban már említett szánás dobozt egyértelműen a szelektív zsákba dobják, a kávézaccot a komposztládába… és így tovább. Tehát

Ha az elmúlt évtizedben ténylegesen megtörtént volna az „edukáció”, akkor a társulásnak lenne igaza. De csak akkor! És ezt nekik tudniuk kellett. Ha nem egyébből, akkor az alábbi számokból:

• egy év alatt Székelyudvarhelyről 7778 tonna szemét érkezett a gyergyóremetei hulladéklerakóba, ebből 6913 tonna vegyes hulladék (88 százalék), 3,28 tonna textil, 861 tonna pedig szelektív.

• Csíkszereda esete még rosszabb: 10 783 tonna érkezett be Remetére, ebből maradványszemét 9675 tonna, szelektív szemét pedig 1100 tonna. Csíkszereda esetében tehát 89 százalék a szelektív hulladék, amibe talán még a biót (a levágott ágakat) is beleszámolták.

Tehát a két nagyvárosból úgy érkezett mindössze tíz százaléknyi szelektív hulladék Gyergyóremetére, hogy ott már évek óta zajlik a kötelező szelektív hulladékgyűjtés. Pompás!

Tehát ez okozza a problémát. Ezekről korábban már értekeztünk.

Egyébiránt két éve működik Hargita megyében a remetei hulladéklerakó, az oda begyűjtött 54 ezer tonna kevesebb mint tíz százaléka érkezett be szelektív módon.

Egy jótanács és egy kérdőjel

Ne hallgassuk el azt a tényt, hogy az elmúlt években

Holott a tanácselnökök, a megyei tanácsosok, a polgármesterek és a helyi önkormányzati képviselők mind tisztában voltak azzal, hogy el fog jönni a pillanat, amikor már nem lehet odázni. Őszintén kellett volna jelezni a gyergyószékieknek, hogy havi nyolc lejért nem lehet elvinni sokáig a szemetet.

A problémát az okozza, hogy december elsejétől olyan rendszer lép életbe, amely arra ösztönöz, hogy a fekete kukába csak azt tegyük bele, amit a szelektív zsákokba nem tettük bele.

Ha a nagymama kukája félig telik meg, akkor a család a fennmaradó részt feltöltheti a saját hulladékával. Nyilván ez csak a különálló generációkra érvényes – de érdemes megfontolni.

És végezetül egy érzékeny kérdés. Mi lesz azokkal a mélyszegénységben élő telepekkel, ahol egy házszám alatt több százan élnek?

Borítékolható módon ugyanaz lesz, mint eddig: az érintett önkormányzatoknak kell megoldaniuk ezt a kérdést. Kötnek egy négyszemélyes szerződést…