„Bátorságra tanított Nemecsek”

Sokak szívében Nemecsek Ernő különleges helyet foglal el, gyermekkori olvasmányaink egyik igazi hőse. A bátor Pál utcai fiút alakító Bence is belopta magát a vásárhelyi közönség szívébe, amely tapssal, virággal és a darab iránti nagy érdeklődéssel fejezte ki tetszését. Egy fárasztó hétvége után Bence derűsen fogadott minket és örömmel válaszolt kérdéseinkre.

– Játszottál már színdarabban, ilyen téren van már tapasztalatod. Milyen volt a Nemzeti nagyszínpadán játszani?

– Az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban játszottam a Lilla és Tündérbogyó című darabban, az enyém volt az apa szerepe. Nagyon szerettem ezt az előadást, szerettem a színpadon lenni, azonban sokkal másabb volt a Nemzeti Színház nagyszínpadán játszani. Főszereplőként ez utóbbi nagyobb élmény volt számomra. Szeretem Nemecseket játszani, mert ő egy olyan fiú, akit az elején mindenki kihasznál, de mégis kiáll magáért és barátaiért. Kisebb, alacsonyabb, mint a többiek, de az események alakulásában feltűnik, hogy milyen bátor, amikor beolvas a vörösingeseknek. Sajnos megbetegszik, mivel többször is megfürdetik a hideg vízben, de a bátorságát semmi és senki nem veszi el tőle.

– Hogyan zajlottak a próbák és milyen volt számodra a bemutató?

– Nagyon hamar összeszokott a csapat, volt egy összerázó-hét, amelyen megismerkedtünk egymással. A rendező nagyon közvetlen és barátságos volt, jól tudtunk együtt dolgozni, sokat szórakoztunk a próbákon, de megtanultunk figyelni az apró részletekre is. A bemutató előtt nagy volt a lámpaláz mindenkiben, én személy szerint nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mennyire izgulok, de próbáltam ezt leküzdeni, mert hogyha izgulok, lehet, hogy a teljesítményem sem olyan jó. Próbáltam megnyugodni, és sikerült, úgy érzem, egy jó bemutatót hoztunk össze, ez a tapsokból is látszott. Számomra felemelő érzés színpadon állni. Ha nagy leszek, a színészi pályát választom majd. Tudom, hogy elég kevés a fizetés, épp hogy meg lehet élni belőle, de én ezt szeretném csinálni.

– Most mindenki kíváncsi rád, több interjút is készítettek már veled. Ez milyen érzés számodra, és hogyan fogadják a körülötted lévők a népszerűséged?

– Részben jó, de van rossz oldala is. Jó, mert érdeklődnek irántam, és ugyanakkor rossz is, mert a próbák és az iskola mellett erre is időt kell szánni. Sok bepótolni valóm lesz az iskolában, mert többször kellett hiányoznom, de megteszek minden tőlem telhetőt, hogy behozzam a lemaradást, mert nagyon szeretek színpadon lenni, ezért megéri erőfeszítést tenni. Az osztálytársaim nagyon kedvesek, a bemutató végén virágot is kaptam tőlük, és majd a leckék bepótolásában is segítenek, támogatnak engem.