A holokauszt áldozataira emlékeztek

A Holokauszt-emlékműnél jelen volt Aurel Vainer parlamenti képviselő, a Romániai Zsidó Hitközségek Föderációjának elnöke, aki shalommal (békesség) köszöntötte a zuhogó esőben összegyűlt mintegy félszáz résztvevőt. „Ha a shalom egy igazság lett volna, akkor itt ma nem találkoznánk” – fogalmazott, majd hozzátette, iszonyatosan szomorú az, ami Marosvásárhelyen és 12 más észak-erdélyi városban történt. Beszédét azzal zárta, hogy kegyelettel kell emlékeznünk a koncentrációs táborokban elhunytakra, és arra kell törekednünk, hogy ma is shalomban éljünk.

Izrael bukaresti nagykövete üzenetének tolmácsolása előtt Dub László, a marosvásárhelyi hitközség elnöke elmondta: az elhurcoltak közül  5943 ember nem tért vissza, és arra hívta fel a figyelmet, hogy pár év múlva nem lesz élő tanúja az akkori borzalmaknak, ezért is fontos az emlékek továbbadása. Az emlékező közösséget a Kossuth utcából busz szállította az egykori gettó helyszínére, ahol mindenki egy szál piros szegfűt kapott a kezébe, ebből formálták meg a Dávid-csillagot. „Képzeljék el, hogy 7500 ember állt ezen a helyen, fele gyerek volt” – mondta Dub László, majd elmesélte a vízilabdázó Vancea Pubi történetét, aki menyasszonya után szökött a gettóba, és a későbbi lágerélet végleg a zsidósághoz kapcsolta.

„Az emlékekért jöttem” – mondta a nagyállomás főépületének lépcsőin Nagy Gyula, aki hosszasan sorolta zsidó nemzetiségű jó barátainak nevét és foglalkozását. Az állomás épületében kisebb csoportokba verődve egykori elhurcolt hozzátartozóik képét nézegették a hitközség tagjai.
„A magyar csendőrség a Horthy-rezsim fasiszta jellegű uralma alatt álló Észak-Erdélyből 131639 zsidót – férfiakat, nőket, gyerekeket – deportált” – így kezdődik a hétfőn felavatott tábla szövege, amely két nyelven – románul és magyarul –, a 6386 Marosvásárhelyről elhurcolt zsidónak szeretne emléket állítani, „a jövő generációjának okulására”.

Egyébként a szám helytelen, hiszen Marosvásárhelyről mintegy 7500 embert szállítottak az auschwitz-birkenaui haláltáborba, amiért Florian Alexandru, az Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet igazgatója bocsánatot is kért. Az intézményvezető felhívta a figyelmet az egyre inkább teret nyerő szélsőjobboldal térhódítására, valamint arra, hogy Románia felvállalja történelmét, amelyért az akkori magyar vezetés a felelős. Az ünnepségen Shaffer Rafael, Románia főrabbija elmondta a kádist (halotti imát), és Fodor Bertalan rövid emlékezésére is sor került. Őt a nagyállomásról vitték a munkatáborba, családja, rokonai közül egyedül ő tért vissza a városba.