
Február 13., a rádiózás világnapja. Ebből az alkalomból beszélgettünk a két legismertebb helyi rádióssal arról, hogy mi motiválta őket, hogy ezt a pályát válasszák és miért jó rádiósnak lenni Sepsiszentgyörgyön.
2014. február 13., 12:282014. február 13., 12:28
Kerekes Lóránd tizenöt, Kiss Bence pedig hét éve rádiózik, kereskedelmi rádióknál. Mindketten reggeli és délelőtti műsorokat vezetnek, munkájuk pedig egyben a hobbijuk is.
– Mióta rádióztok és milyen volt a kezdeti rádiózás a maihoz képest?
Kerekes Lóránd: Viszonylag kisebb kieséssel 16 éve rádiózom, a kezdet nagyon jó volt, hiszen egyetlen rádióként működtünk Sepsiszentgyörgyön. Akkoriban CD lemezről játszottuk a zenét, és sokkal nagyobb odafigyelést igényelt a műsorvezetés, hiszen mi nyomtuk meg a gombot, mi indítottuk a lejátszót, most ezt helyettesíti a számítógép és a különböző programok. A technika fejlődésével ma már sokkal szebb hangzásban tudunk rádiózni mint a kezdetekkor és a popzenei paletta is sokkal szélesebb, színesebb.
Kiss Bence: 2007-ben kezdtem rádiózni a kolozsvári Paprika Rádiónál, először egy kívánságműsorba ugrottam be. Az akkori főszerkesztő olyan tempóban dobott be a mély vízbe, hogy nem volt időm megijedni. Most úgy látom, hogy van fejlődés az egészben. Én alapjában véve a társas műsorvezetést szeretem, mindig van mondanivalóm és ezt a hallgatók is értékelik. Ha egyszer azt mondják, hogy el kellene hallgatni, akkor hallgatási fogadalmat kötök és monostorba vonulok.
– Mit jelent nektek a rádiózás?
K. L.: Régebben sokkal izgalmasabb volt a munkám, de ez az izgalom inkább lámpalázat jelentett. Sokszor gyomorideggel mentem be műsorba és még az időjárás-jelentést is leírtuk, de ma már sokkal könnyebb, mert rutinosabbak lettünk, könnyebben pörögnek a szavak és ettől minden harmonikusabb.
K. B.: A rádiózás az kreatív dolog, rengeteg információ van, ami, ha megfelelő órában jut el az emberekhez, akkor kicsit jobban kezdődik a napjuk, Én ehhez értek és szívesen csinálom. Ha valakinek fel tudom dobni a napját, úgy érzem, hogy azzal jót hoztam létre. Nem mérhető a munkám, de, ha kapok jó hozzászólást vagy egy mosolyjelet az már jó.
– Mi volt a legnagyobb baki, amelyet elkövettetek?
K. L.: Az a helyzet, hogy több is volt, nem tudom mit emeljek ki, de talán az volt a legégőbb, amikor a mikrofont úgymond nyitva hagytam. Ekkor az egész szerkesztőség egy órás poénkodása lement élőben, bár lehet, hogy éppen ettől lett izgalmasabb a műsor. Fontos, hogy a mikrofont ne hagyjuk nyitva, így nemcsak elcsendesítő gombot használunk, hanem lehúzzuk a potmétert.
K. B.: A legnagyobb bakim élőben Félsziget Fesztiválon történt. Minden keverőpultnak van előhallgató funkciója, és a fesztiválon egy bádog dobozból működött a rádió, amelynek rettenetesen rossz volt az akusztikája. Próbálgattam az előhallgatási üzemmódot, viszont arról nem volt tudomásom, hogy rosszul működik és minden szavam kimegy az éterbe. Olyan szavakat használtam, melyeket nem lehet leírni sem, nemhogy kimondani élőben. Harminc másodperc sem telt el és máris hívtak az Audiovizuális Tanácstól. Ez nagyon durva volt.
– Milyen rádiót hallgattok, amikor épp nem dolgoztok?
K. L.: Rádiózásban nagyon különleges ízlésem van, egyrészt van egy spanyol rádió, amit nagyon szeretek, míg ott dolgoztam akkor hallgattam sokat. Led Zeppelintől a könnyedebb rockzenéig mindenfélét játszanak és ez nagyon bejön, mivel nagy rockzene rajongó vagyok. A másik műfaj az ambientális zene, aminek nagyon széles a palettája, főleg az interneten.
K. B.: Nem nagyon hallgatok rádiót, inkább a kollégákat ellenőrzöm, hogy hogyan szól a műsor, külföldön pedig belefülelek a külföldi műsoraikba. Nem a tartalomra figyelek, hanem inkább a szerkesztési elvekre, arra, hogy milyen logika szerint keverik a zenét, milyen hosszúak a megszólalások, mit mondanak ki ők, és mit nem mondunk mi ehhez képest.
Huszárokkal, zászlókkal és kokárdákkal, tánccal és énekkel, időnként pedig elcsendesedve ünnepelték március 15-ét Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, a Nyergestetőn, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen.
Kézdivásárhely 1848-ban megmutatta, képes harcolni, ha hív a haza, most pedig újfent bebizonyította, hogy ünnepelni is tud, ha annak van ideje. Március 15-én régen látott sokaság nyugtázta tapssal dr. Sulyok Tamás magyar köztársasági elnök beszédét.
Cigarettacsempészetre szakosodott háromszéki bűnszervezetet leplezett le a rendőrség. Az ügyben végzett harminckét házkutatás során jelentős mennyiségű cigarettát, készpénzt, sőt légfegyvert is találtak.
Tizenkilenc éve emlékeznek meg a szabadságharcról és Gábor Áronról, a hős ágyúöntőről a bodvaji kohónál. A forradalom kitörésének évfordulója előtti napon erdővidékiek és anyaországiak együtt ünnepelték a magyar szabadságot és függetlenséget.
A sepsiszentgyörgyi (szépmezői) kutyamenhely március 14-én ismét várja az állatbarátokat. Februárban a menhely fenntartóinak nagy örömére két tucat kutyát is sikerült örökbe adni, jelenleg sok kölyök várja gazdiját.
Vasárnap dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke lesz Kézdivásárhely díszvendége. Ő az eddigi legmagasabb rangú magyar közjogi méltóság, aki itt ünnepi beszédet tart, pedig előtte megannyi király, császár, fejedelem járt a céhes városban.
Hatalmas munkával és elszántsággal tartják fenn a sepsiszentgyörgyi labdarúgócsapat arénájának színvonalát. Diószegi László klubelnök büszke a Sepsi OSK otthonára, és hisz benne, hogy a csapat újra kivívja a szurkolók elismerését.
Kokárdakészítéssel és énekkel hangolódtak a nemzeti ünnepre csütörtökön a sepsiszentgyörgyi Tein kávézóban, de még pénteken is bárki betérhetett elkészíteni a saját kokárdáját.
Bankautomatánál felejtett pénzt emelt el egy sepsiszentgyörgyi nő, de amikor a rendőrség közzétette a fényképét, két órán belül jelentkezett az őrsön.
A kirívóan magas adóterhek miatt a csőd szélére került szemerjai közbirtokosságot egy rendhagyó megoldás mentette meg: magánszemélyek adományaiból fedezték a többletadót, így a tagság jövedelme idén érintetlen maradt.
szóljon hozzá!