A népzene és a jazz összefügg

A táborban 53 tanulni diák vett részt az egész országból: Jászvásár, Bukarest, Temesvár, Kolozsvár, Brassó, Kézdivásárhely, Bodzaforduló, Kőhalom és Sepsiszentgyörgy képviseltette magát, valamint Budapestről és Vácról is érkeztek muzsikusok – tájékoztatott Lázár Prezsmer Endre főszervező. Az előző évekhez hasonlóan a diákok zenei világa és felkészültsége változó volt, és majdnem minden zenei műfaj képviselője megjelent a nemzetközinek számító táborban.

Ségercz Ferenc hat alkalommal táborozott már, és elmondása szerint sok újat kapott a többiektől és a tanároktól is. A népzenész kiemelte: a gyimesi zenét Gyimesben tanulta, a moldvait Moldvában, a mezőségit pedig Mezőségen, tehát fontos a gyökerekig menni, ha tanulni akar egy zenész. „Van, amit nem lehet hangról hangra megtanulni, az üzenet egy részét a zenepedagógusok sem tudják átadni. A dzsessztábor azért jó, mert olyan zenészek jönnek el, akik közvetlenül Amerikából hozták az egészet magukkal, együtt zenélnek híres muzsikusokkal, akik a dzsessz születésénél is jelen voltak az 1950-60-as években. Mindent elmondanak a jazzről és gyakorlatilag ezzel eléri Sepsiszentgyörgy, hogy ezt a műfajt másodkézből, autentikus módon kapja meg olyan zenészektől, akiknek színpadi tapasztalatuk van és életformájuk ez a műfaj” – mondta Ségercz Ferenc.

A népzenész szerint a jazz és a népzene összefügg, ugyanis ez is egyfajta népzene. A zenei szabadság, improvizációs lehetőség mindkét műfajban kifejthető és a két műfaj összehozható, ettől is érdekes, mivel vigyázni kell, hogy egyiknek se csorbuljon a műfaja – véli a népzenész. .A tábor hangulata tömör, baráti és bulis volt, sok tanulással – mondta Ségerz, kifejtve, hogy a jam sessionok is nagyon érdekesek voltak, mivel bár látszólag bulik, ám felelősségteljes muzsikálás azokkal, akiket amúgy nem ismersz vagy nem érted a nyelvüket.

A tábor egyik legfőbb jellemzője volt idén, hogy közelebb vitték a jazzt és a zenészeket a közönséghez, kimentek a Művészeti Népiskola falai közül és kávézókban, múzeumkertben zenéltek. Ségercz Ferenc szerint ez is óriási jelentőséggel bír, mert eddig nem voltak bevállalható helyen a fellépések. „A tábort ez teszi értékessé, hogy a közönség is közelebb kerül hozzánk. Nekem azért van szükségem erre, mert bár nem akarok dzsesszzenész lenni, de a népzenét sem akarom úgy hagyni, ahogy van. Ötvözni szeretném és ezért tanulnom kell még” – tette hozzá.