Győzzük le a kishitűséget!

„Nekünk, erdélyi magyaroknak különösen fontos e nap, mert számunkra március 15-e nem csak az 1848–49-es forradalom, hanem az 1989 utáni közös és folyamatos szabadságharcunk ünnepe” – szólt a Vár téren összegyűltekhez Kelemen Hunor csíki parlamenti képviselő, kulturális miniszter, aki egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad felednünk az 1990 márciusában Marosvásárhelyen történteket. Mint felelevenítette, akkor ott fiatal újságíróként „látta, érezte a vad gyűlöletet, a félelmet, az elszántságot”. „Egyik oldalon az elszántságot, hogy megsemmisítsenek bennünket, a mi oldalunkon az elszántságot, hogy megmaradjunk. Nem láttam, mert akkor nem láthattam azt a sötét erőt, amely a vad magyarellenességet szította azzal a szándékkal, hogy bevégezze a kommunista diktátor hirtelen félbeszakadt munkáját. Azoknak a napoknak az igazságára is fény fog derülni” – fogalmazott a miniszter, aki szerint azóta Romániában néhány dolog megváltozott, de még több dolognak változnia kell, „amíg kivívjuk, elnyerjük, megszerezzük autonómiánkat”.

Kelemen Hunor egyben ama örömének is hangot adott, hogy 162 esztendővel a magyar szabadságharc után és a marosvásárhelyi véres március 20. évfordulóján, Románia kulturális minisztereként jelentheti ki: hazahoztuk Székelyföldre, oda, ahol a helye van, Gábor Áron egyetlen megmaradt rézágyúját. Kihangsúlyozta, nem visszakerült, hanem „közös erővel hazahoztuk”. „Talán nem szentségtörés azt mondani, hogy ennek a megmaradt ágyúnak lelke is van. Mert a harangoknak is lelkük van. Gábor Áron ágyúi pedig székely harangokból készültek. Ez az ágyú magában hordja a szabadságharcosok hitét. Ez az ágyú magában hordozza Gábor Áron üzenetét: győzzük le kishitűségünket, és tegyük a dolgunkat, végezzük a munkánkat. Mérgesek, bosszúsak, szomorúak, türelmetlenek lehetünk – de kishitűek nem” – hangsúlyozta.

Kelemen Hunor szerint 162 évvel ezelőtt is hősökre, mártírokra volt szükség, ma is hősökre van szükségünk. „Mindennapi hősökre van szükségünk, akik élni tudnak a nemzetért, olyanokra, akik élni tudnak a közösségért, akik tenni és dolgozni akarnak.”

A márciusi ifjak példája kötelez

Petőfi Sándor és a márciusi ifjak, a cselekvő bátorság hőseinek emlékét elevenítette fel ünnepi beszédében Ft. Tamás József püspök. „A márciusi ifjaktól kapta vissza a magyar nép önbecsülését, a hitet abban, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. A márciusi ifjak máig ragyogó példát adtak hazaszeretetből, önzetlen áldozatvállalásból, ezeknek a fiataloknak egyetlen vagyonuk volt, becsületes életük, és amikor a haza ezt kérte tőlük, odaadták.” Ma pedig – fűzte hozzá – a szabadságharc hősei azt üzenik, ne engedjük, hogy a hazugság, az önzés, a belenyugvás, a közömbösség mételyezzen meg bennünket. „Március 15-e legyen az a jel, amelyben győzni fogunk a kishitűségen, a csüggedtségen, a lélekromboló gonoszságon” – fogalmazta meg üzenetét a püspök.

A szabadságharc, a szabadságért elesett hősök szellemiségét elevenítette fel Solymosi Alpár unitárius lelkész, aki igen sajátos módon követte meg azokat, elsősorban a magyarországi vendégeket, akiket a délelőtti megyezászló-felvonáson megbánthatott, amikor a 2004-es népszavazást emlegette. Nekik ajánlva énekelte el Petőfi Sándor A székelyekhez című versét.

A csíkszeredai megemlékezést ünnepélyesebbé tették a Nagy István Művészeti Iskola diákjai, kórusa, a Cantate Énekegyüttes, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület, Tusnád község Pro Musica Fúvósegyesülete.