Zenélve a Csendes-óceánon

A Csendes-óceán partvidékével, a hajós élet egy kis szeletkéjével ismerkedtek mindazok, akik a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ rendezvényén, az Országjárók-Világjárók legutóbbi előadásán vettek részt – a gyergyószentmiklósi György László szemén keresztül nyerhettek bepillantást a „szerencsét próbálók” világába.

Egy hátizsák, egy szál gitár, egy szájharmonika és némi izgalom az ismeretlentől – ezzel a poggyásszal szállt repülőre Budapesten a gyergyói zenész azok után, hogy szerződést írt alá egy munkaközvetítővel. A végállomás az ausztráliai Sydney volt, innen indult ugyanis hosszabb-rövidebb útjára az a sétahajó, amelyen önálló zenészként vállalta a vendégek szórakoztatását négy hónapon át. Már a repülőút során, a Doha-i átszállásnál friss élményeket gyűjtött, mint mesélte, a katari fővárosban „más világ”, „nyugati rend” fogadta.

Ha nem is pozitív, de mindenképp élményszámba illő a hét időzóna, amin „átugorva”, mintegy 15 órás repülőút után érkezett meg Ausztráliába. Azt sem a kellemes emlékei között raktározza, hogy kettős állampolgárként, román és magyar útlevele miatt személyazonossága tisztázásáig elég hosszasan megvárakoztatták a hajóra szállás előtt.

A 15 emeletes, 2010 utas befogadására alkalmas Sun Princessen 900–1000 alkalmazott dolgozik, többnyire más-más nemzetek képviselői. László szerint az eltérő kultúra nem zárja ki azt, hogy akár jó barátságok is szövődjenek – ő is új kapcsolatokra, barátságokra tett szert. Mivel az utazások többsége 11–14 napig tartott, és az utasok is ilyen időközönként cserélődtek, a tarsolyban vitt dalok kitartottak, csak akkor volt szükség újabbakkal bővíteni a repertoárt, amikor hosszabb útra kelt a hajó. Ilyen volt például a 75 napos csendes-óceáni körút, amikor a hallgatóság nagy része végig az úszó járművön maradt.

Persze a rövidebb utakon sem kellett a nap 24 órájában énekelni, a zenészek 2–3 órás műszakra voltak beosztva különböző helyszíneken, és valahányszor kikötött a hajó, ők is szárazföldre léphettek.

„A vízumot, a kijárást a munkáltató cég biztosította, így én is sokszor leszálltam, nézelődtem. Számomra teljesen idegen a hajós élet, valószínűleg azért, mert nem áll közel a mi kultúránkhoz. Így ezen az úton az lett levizsgáztatva, aki valójában én vagyok. Elmondhatom, akárhová megyünk, mindenhol magunkkal találkozunk” – fogalmazott György László. Beszámolójában mesélt azokról a kikötővárosokról, amelyeket sikerült meglátogatnia, így a hallgatóság képet kapott például a Francia Polinézia szigetcsoport vagy Malajzia néhány városáról, ugyanúgy Hongkongról, Szöulról, Pekingről, Jokohamáról, az alaszkai Juneauról, de Vancouver, San Francisco, Honolulu is közelebb került a gyergyóiakhoz előadása által.

„Annak ellenére, hogy nem vágytam nagy utazásra, mégis sok olyan helyre jutottam el, amelyekre korábban ámuldozva gondoltam. Életre szóló élmény volt meglátni ezeket a helyeket, de kiderült, hogy nem kell áhítozni, mert mindenhol emberek élnek, mindenhol ugyanúgy folyik le a szenny a kanálison, mint nálunk. Az, hogy mi ebben a kisvárosban, Gyergyóban élve hogyan nézünk Hawaiira, vagy más híres helyre, és közben sajnáljuk magunkat, nem egyedülálló jelenség, mert aki Sydneyben, Bora Borán vagy Hawaiin él, az is ugyanúgy vágyakozik másfelé. Ez egy emberi tulajdonság. Szerintem azért mondják azt a székely népmesék, hogy akkor talál igazából önmagára a legény, amikor elmegy szerencsét próbálni a nagyvilágba, mert ez így igaz. Számomra is egy nagyon fontos lecke volt ilyen téren ez az utazás. Javaslom mindenkinek, hogy menjen el egy kicsit itthonról, hogy meglássa, hogy hol is van otthon igazából. Így veszi észre az ember, hogy nem is olyan rossz az a hely, ahol él” – fogalmazott György László.