Keresztély Beáta, a leggyorsabb székely lovas

– Mikor kezdtél lovagolni és honnan származik a ló iránti szereteted?

– Ötéves koromtól lovagolok, a lovakat pedig itthon, családi hatásra szerettem meg, minden itthon kezdődött, itt ismertem meg őket.

– Van példaképed, akire gyerekkorodtól felnézel?

– Nem igazán. Több lovassportot szeretek, és mindenhol a legjobbakat követem figyelemmel, így nincs konkrét példaképem. A lovazás terén mindent ki szeretnék próbálni, amit csak lehet. Egy időben vonzottak a kaszkadőrmutatványok, rendkívül izgalmasnak találtam. A távlovaglást nem volt még alkalmam kipróbálni, pedig azt is szeretném.

– Honnan jött az ötlet, hogy elindulj a Székely Vágtán?

– Tavaly is részt vettem a rendezvényen, de csak a bemutatóversenyen ugrattam, idén is erre hívtak meg. Elmondtam, hogy a csíkdelnei sportklubnál lovagolok, így nincs saját lovam, de ha ők rábólintanak, akkor benevezek. Így született a döntés, hogy próbáljam meg a díjugrató verseny mellett a vágtát is, mivel úgy gondolták, megbírom. Többek között Fülöp András, a sportklub vezetője bátorított a részvételre. Jó érzéseim voltak, egyáltalán nem féltem, nem volt okom rá. Hatalmas büszkeséggel töltött el, hogy egyedüli női versenyzőként indulok.

– A Herceg nevű lóval nyerted meg a Székely Vágtát. Mennyi ideig készültél vele?

– Herceggel másfél hónapja lovagolok, a versenyre pedig egy hetet készültem vele. Ő egyébként díjugrató ló, mindig arra edzettük, csak mivel nagyon gyors, így kipróbáltuk a vágtán is.


– Mit éreztél a győzelem pillanatában?

– Ezt nehéz elmondani, nem gondoltam volna, hogy idáig el fogok jutni. Úgy éreztem, a középdöntőig eljuthatok, de a győzelem pillanatában egy hihetetlenül jó érzés töltött el.

– Mit gondolsz, mi a siker titka?

– Nem tudom, a legfontosabb az volt, hogy a ló is, és én is ugyanazt akartuk elérni, egy célért küzdöttünk, továbbá s kölcsönös bizalom kiépítése nagyon fontos. Szoros kapcsolat alakult ki köztem és a ló között a felkészülés során.

– Hogy fogadták az ismerőseid az eredményt? Sokan gratuláltak?

– Megszámlálhatatlan, hogy hányan hívtak fel, olyanok is felkerestek, akikkel nagyon régóta nem tartom a kapcsolatot. Több olyan személy is írt, főként a közösségi oldalakon, akiket nem ismerek. Nagyon jólesett, hogy gratuláltak, és elmondták, hogy nekem szurkoltak.

– Milyen célkitűzésekkel indulsz a Nemzeti Vágtára?

– Ott is szeretnék bizonyítani, egyelőre az a cél, hogy összejöjjön a kiutazás, utána a bizonyítás. Konkrét célkitűzésem nincs, szeretnék tisztességesen helytállni.

– Gondolkodsz azon, hogy esetleg ebben az irányban folytasd tovább?

– Egyelőre nem tervezek hosszú távra, mivel nem vagyok biztos benne, hogy konkrétan mivel szeretnék foglalkozni. Mindenképp a lovakkal szeretnék dolgozni, mert ezt szeretem a legjobban. Akár zsoké is lehetek. Ha a sors úgy alakítja, annak a kihívásnak sem mondok ellent.