Az alszegi csengettyű titka

Hivatása harangozó – így is jellemezhetnénk Lechintan Anitát, a fiatalasszonyt, aki immár három éve minden nap meghúzza az alszegi csengettyű harangját. A munkakört nem örökölte, hanem kérte. „Amikor a korábbi harangozó, Anus néni lebetegedett, már sóvárogtam, hogy milyen szívesen átvenném a harangozást. Körbejártam a szomszédokat, megkérdeztem, mit szólnak, és a többség mellettem állt” – mondja a fiatalasszony, aki gyakran megy nyolcéves fiával harangozni. Minden áldott napon, nyári időszakban 19.30-kor, télen 18.30-kor. Így volt régen is, ezen nem szabad módosítani akkor sem, ha már nem emlékeznek, mihez is köthetők az időpontok. Talán a csorda hazaérkezéséhez... Délben, 12 órakor is meg kell kondítani a harangot, és ha halott van a környéken, és a hozzátartozók ezt kérik.

A harangozónak nincs fizetése, a helyettese is isten fizessét kap szolgálatáért. Van ugyanis olyan, amikor az asszonyka lebetegszik, vagy éppen el kell mennie hazulról, ilyenkor élettársa vagy annak édesanyja „ugrik be” helyette.

Hogy hogyan kell harangozni? Van annak egy régi módja: úgy húzni a kötelet, hogy a harang szava a Szent-an-tal ritmusát adja. Ezt már Anus néni sem így csinálta, Anita is, bár próbálta, nem tudta megtanulni. Húzza tehát ritmikusan a kötelet, és a harangozás időtartama az, ami számára mérvadó. „Annyi ideig kell tartson a harangozás, amíg az emberek el tudják mondani az Úrangyalát. Én sem saccolom az időt, mondom az imát, s amikor a végére érek, akkor a harangozást is befejezhetem.”

A környéken lakók nagyon szeretik a kis csengettyűépületet és az előtte álló keresztfát is. Nem kell kérni senkit, hogy a környékét megtisztítsa, a kereszt alatti részt kigyomlálja vagy friss virágot vigyen. Mindig kerülnek segítői a harangozónak, nemrég volt olyan is, aki egy, a Szentcsaládról készült festményt adományozott az istenházának. Ezt is láthatták a kápolna melletti kertre illesztve a hétfői, búcsús szentmisére érkezők. Évről évre egyre többen vannak – állapította meg a Szent István Plébánia plébánosa, Keresztes Zoltán. Ehhez a plébániához tartozik a csengettyű, de mint mondja, az összetartó közösség gondját viseli, az egyház képviselőinek csak ünnepelni kell idejárniuk.

Gál Hunor örmény katolikus plébános volt a búcsús szentmise ünnepi szónoka, aki Mária neve napján biztatta a híveket: az édesanya sosem hagyja cserben gyermekeit. Kitart mellettünk akkor is, ha mi már nem fejezzük ki iránta szeretetünket. A Szűzanya, aki egykor szíve alatt hordozta Krisztust, ma is szívén hordoz minket – mondta, a teljes élet fogalmát pedig így határozta meg: az, amelyben Isten kedvét leli. A teljes és békés élethez pedig szükség van hitre és hálaadásra. Példaképként beszélt Szűz Máriáról, az istenszülő emberről. „Annak idején nem írtak ki pályázatot, nem volt rá projekt, hogy ki szülje meg az Isten fiát. Mária vállalta, mert volt hite. És tudott hálát adni mindenért. Ő a Boldogasszonya a mi lelkünknek, és valahányszor itt elmennek, gondoljanak arra: valaki vigyáz ránk.”

Az ünnepen érdeklődtünk: mikor is épült ez a csengettyű? Nem sikerült választ kapni, még úgy sem, hogy a kántor felmászott a toronyba, hátha valamelyik gerendán rejtőzik egy évszám. Mégsem jött le üres kézzel, a harangról leolvasott szöveget hozta magával: Szent Anna tiszteletére, Szabó György főesperes adománya. Az 1856-ban született, különleges életútú istenszolgáját 1915-ben nevezték ki főesperessé a gyergyói esperesi kerületben. Ezen időszakhoz kötődhet a harang. De mikori az épület?

A Békény utca 70. szám alatti műemlék ingatlan építéséről nem szerepel adat a műemlékvédelmi lajstromban, a legtöbb, ami eredetére utal, így szól: „A Békény utca nyugati szegletében látható fedett harangtorony. A XIX. században építették újjá, előtte zsindelyezett feszület áll.” Az emlékezet megőrzött egy történetet, amely árvízzel hozza összefüggésbe a kápolnaépítést, de innen is hiányzik az idő.

Így tehát kereséshez látunk a Gyergyói Hírlapnál, és ehhez segítséget kérünk. Hamarosan a levéltárban nézünk utána, de addig is szívesen fogadunk bármilyen históriát, amely a csengettyűhöz kötődik. Ha régi fényképet hoznak be a szerkesztőségbe, azért is hálásak leszünk. Kérjük, legyenek társaink a múltkutatásban!