Fülöp Otilia főépítész: kicsi Hargita megye, de élhető

Minden egyes településen van egy vagy több meghatározó épület, amelyik adja az érzést, hogy otthon vagy” – fogalmazott.

Szerinte kevésbé vezet jó eredményre, ha felülről mondják meg a közösségeknek, hogy mi érték, mit kell megvédeniük, úgy véli, célravezetőbb, ha bevonják a helyieket ennek meghatározásába, azáltal, hogy megpróbálják ráirányítani a figyelmüket az értékekre, megmutatni számukra azt, hogy az idegenek is annak látják. Megismertetni ezeket az értékeket a gyermekekkel is célravezető lehet. Viszont úgy látja, az értékmegőrzéshez nem minden esetben kell körömszakadtáig ragaszkodni. Mert ami ugyan értéket képvisel, de már olyan állapotban van, hogy hatalmas terheket róna a tulajdonosára, akkor az már nem tartható.

„Én nem vagyok székely, de ahogy megtapasztaltam, a székely virtusban benne van az, hogy még csak azért se azt csinálom, amit nekem mondanak. Ez az épületeken is meglátszik” – mondta.

A közművesítés a legfontosabb

A fejlődés irányáról érdeklődve elmondta,

„Viszont ahhoz, hogy ne néptelenedjen el egy település, ahhoz életkörülményeket is kell teremteni. Ehhez az utak korszerűsítése mellett – bár 2024-ben azért már elvárás, hogy legalább a főutak ne kövezett utak legyenek – a közművesítés a leglényegesebb. És a közművek közül a legfontosabb az ivóvíz bevezetése” – emelte ki. Hozzátette, ezzel még vannak gondok Hargita megyében, például a Székelykeresztúr környéki falvakban nincs vízforrás.

Csíkszentgyörgyön szintén hiányzik a víz-és csatornahálózat, más településeken pedig csak részlegesen van. Tusnádfürdőn elöregedett a hálózat, fel kell újítani, akárcsak Tusnád községben. Vannak olyan községek, amelyek sok távoleső kis faluból állnak, ezekre a helyekre nehéz finanszírozást szerezni a fejlesztésekre, tette hozzá. Ezen hiányosságok ellenére országos szinten a megye jól áll ebből a szempontból, viszont a megye területén nagyok az eltérések a települések között – jegyezte meg.

További nehézségek

A települések között még mindig léteznek határviták, amely főként abból adódik, hogy nem voltak pontosan soha meghúzva, kicövekelve, a pontos méréshez korábban nem is volt meg a technológia. 2014-ben az a döntés született, hogy az állami kataszteri hivatal megyei igazgatója által meghúzott határvonalakat tartják tiszteletben, amíg bírósági végzés nem születik a határvitákban. Az ilyen jellegű viták országosan problémát jelentenek, nemcsak Hargita megyében. A kataszteri elektronikus nyilvántartásban még mindig nincs minden ingatlan feltüntetve, ez a feltérképezés lassú folyamat, még nem fejezték be. A nehézségeket az is adja, hogy a kommunizmus alatt a telekkönyveket nem frissítették, továbbá sokan nem folytatták le a hagyatékokat.

– jegyezte meg a főépítész.

Annyit könnyítettek az RMDSZ törvényjavaslata révén a tulajdonviszonyok rendezésében, hogy azok, akik évek óta használnak egy területet, és fizették rá az adót, nem kell száz évre visszamenőleg felkutassák az felmenőket, hanem kérhetik, hogy jegyezzék be a telekkönyvbe, hogy használják az ingatlant (notarea posesiei în cartea funciară). Ezután három éve van a tulajdonosnak, hogy megtámadja a telekkönyvet, ha ez nem történik meg, akkor a kérvényező kérheti a végleges telekkönyvezését a területnek a saját nevére. Az is tény, hogy

Nehezítették az ingatlanok rendezését a sokszor változó földtörvények, a földosztó bizottságok újra- és újraalakítása, változtak a feltételek a földek visszaszolgáltatásához. Így lett egy nagy káosz, és ahogy telik az idő, egyre nehezebb ezt tisztázni – mutatott rá a főépítész.

– mondta a főépítész. Hozzátette, csodálatos helyen lakunk, de nem egy gazdag megyében, mert kevés a bevétele, ennek ellenére igyekeznek ilyen programokra is forrást elkülöníteni. Régészeti kutatásokra is fordítanak kisebb összegeket, idén is minden múzeumnak jutott pénz egy-egy kutatási témára, tudtuk meg.

Nagyváradról Csíkszeredába vezetett az életútja

Fülöp Otilia Nagyváradon született 1967-ben, tanulmányait a jelenlegi Ady Endre Líceumban végezte matematika-fizika szakon, 1985-ben érettségizett. Szeretett volna továbbtanulni Kolozsváron, azonban a felvételi vizsgája nem sikerült, ez annak is betudható volt, hogy ők voltak az első generáció, akik románul kellett felvételizzenek, és ezt az utolsó pillanatban, a vizsga előtt pár nappal tudták meg , addig a magyar tannyélvű iskolában érettségizetteknek lehetősége volt magyar nyelven felvételizni. A fizika elméleti vizsga szintén román nyelven zajlott, így a nyolcason felüli bejutási jegyet nem tudta elérni. A sikertelen vizsga után egy évig otthon maradt, dolgozott, diákokat tanított, majd újra próbálkozott az egyetemmel. Ezúttal Temesvárra felvételizett, amit nem bánt meg, nagyon megszerette azt a várost.

Kortársai közül ismert olyat, aki matematikadiplomával esztergályosként dolgozott egy nagyváradi gépgyártó üzemben, mert nem fogadta el az államilag felajánlott állást.

Temesváron öt évet tanult, és az övék volt az első évfolyam, akiket 1991-ben már nem államilag helyeztek ki, ahogy végeztek, hanem saját maguknak kellett munkát keresni.

„A sors azért hozta így, mert közben megismerkedtem a csíkszeredai férjemmel, aki gépészmérnökit végzett, és úgy láttuk, Csíkszereda jobb választás, ahová költözzünk. A család lebegett a szemem előtt, a gyermekvállalás, hogy minél hamarabb legyen gyermek, és majd utána jöhet a karrier, ezért fontos volt, hogy legalább egyikünknek legyen biztos állása” – magyarázta.

Így kerültek Csíkszeredába. Elsőként a Házgyárban kezdett el dolgozni, néhány hónapot volt ott. Aztán két kislánya született egymás után. A gyermeknevelési szabadsága lejárta után a Hamerockhoz tért vissza. 1996-ban versenyvizsgázott a megyei tanácshoz, akkor az út adminisztrációra, osztályvezető pozícióra vezetett. 1998-ban megszületett a harmadik gyermeke, a fia. Amikor gyermeknevelési szabadsága után ismét visszatért dolgozni, akkor volt a megyei tanácsnál egy átszervezés, megszűnt az osztálya, így osztályvezetői pozíciója is, de vállalta tovább, hogy végrehajtóként dolgozik az útépítési részlegen. „A közszférában akkor olyan kicsik voltak a fizetések, hogy én kezdő mérnökként sokkal többet kerestem a Hamerocknál, csak kellett válasszak, hogy vagy egy kiszámítható munkaprogramom legyen, vagy pedig az, hogy én is terepezzek, előbbi mellett döntöttem” – osztotta meg, miért választotta végül a közszférát.

2006-ban az akkori megyei főépítész, Kakasi Zsuzsa felmondott, helyébe ideiglenesen kinevezték megyei főépítésznek, majd 2006 novemberében sikeresen versenyvizsgázott az állásra Bukarestben, és azóta Fülöp Otilia Hargita megye főépítésze.

A cikk először lapcsaládunk hetilapjában, a Heti Hírmondóban jelent meg 2024. november 22-én.