Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

Templomok és falvak kapcsolata Csíkban

Szőcs Lóránt 2013. március 21., 21:15 utolsó módosítás: 2013. március 22., 09:16

Botár István régész Templom és falu, középkori egyházszervezet és településhálózat Csíkban címmel tartott előadást csütörtökön este a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében.

A megyei könyvtár és Hargita Megye Tanácsa által szervezett rendezvényen Ferencz S. Alpár megyei önkormányzati képviselő is felszólalt, mint mondta, több ízben vett részt a könyvtár rendezvényein. Mint történelemszakos főleg ezt a honismereti előadássorozatot tartja fontosnak, mivel szerinte egyre több olyan hang csendül fel, amely az itt élő székelyekről, magyarokról bizonyos dolgokat vitat el. „Azért van szükségünk egyre több tárgyi bizonyíték felmutatására, illetve a kutatások eredményeinek ismertetésére, hogy az ittlétünket, gyökereinket, történelmünket igazoljuk.”

Botár István az ELTE régészet szakán diplomázott 2001-ben, azután Csíki Székely Múzeum régésze lett, kutatása főleg a Csíki-medence területére korlátozódik. Településrégészettel, településtörténettel, egyházi épített örökség építéstörténeti feltárásával foglalkozik – mutatta be az előadót röviden Kelemen Katalin, a könyvtár munkatársa.  

A régész elmondta, sajnos a korai Árpád-korról jóformán nem maradtak fenn csíki vonatkozású  írásos dokumentumok. Az első legfontosabb dokumentum, amelyben az itt lévő településekre következtethetünk az 1334-es pápai tizedjegyzék. Ebben topográfiai sorrendben írták össze a falvakat, de sok a hiányosság. Van, ahol a településen szolgáló pap nevét tüntették fel és nem magáét a községét. Továbbá ebben jegyzékben például nem szerepel Csíkszentimre, holott mind a templomnál, mind a környékén lévő ásatások igazolták, hogy a 12. és 13. században már templom, illetve település létezett ott.

Részletezte, hogy általában két-három falu épített templomot. Ezt egy 18. századi térkép segítségével érzékeltette, amelyen jól látható volt, hogy általában igyekeztek a templomot központi helyre építeni. Mint megjegyezte, azért nem érdemes csak az említett pápai tizedjegyzékre alapozni, mert ott csak a templommal rendelkező települések jelennek meg, nem említik az egyházközséghez tartozó filiákat. Ezeknek létét gazdag leletanyagokkal tudják igazolni.

Ami érdekesség, hogy a medence már a 11. és 12. században is lakott volt, a leleteik viszont azt bizonyitják, hogy akkoriban itt nem székely lakosság élt, hanem egy vármegyei többségében magyar,  részben szláv lakosság. A vetítéssel egybekötött előadásán bizonyos jellegzetes tárgyak bemutatásával igazolta ezt: bogrács jellegzetes magyarok által használt mintázattal, nehéz kard, sarkantyú stb., de ugyanerre utaltak a több várromoknál végzet kutatásaik is (Harom-vár,  tusnádi vár). Szintén vármegyei lakosságra utal, hogy nem a tízesek voltak előre, hanem a falvak léteztek, és később osztották őket tízesekre. Sok mai tízes sokáig önálló településként szerepel a dokumentumokban, de erre utalnak a mai napig megőrzött szeg nevek (pl. Csatószeg).
 
Cáfolta azt mítosz is, hogy a hegyekben voltak a falvak és lehúzódtak a völgyekbe, ezekre ugyanis eddig nem találtak tárgyi bizonyítékot.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
2 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS