A 19. század elején még lakatlan terület volt az a hely, ahol ma Újtusnád fekszik. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a legfontosabb alcsíki közlekedési útvonal a Csíkszereda és Kézdivásárhely közötti országút volt, mely a Nyergesen haladt át. A vasút csak a 19. század végén épült, és később alakult ki a Tusnádfürdő, illetve a Tusnádi-szoroson át Sepsiszentgyörgy felé vezető műút.

Feljegyzések szerint 1822 szeptemberében Tusnád község jelentős része egy tűzvészben porig égett, és a szerencsétlenül járt családok átköltöztek az Olt nyugati partjára, a Mitács pataka mellé. Az így megalakult falu neve Újtusnád lett.

Az 1822-ben földönfutóvá vált, és új telephelyet kereső emberek legfőbb erénye a bátorság volt: kevés batyuval, kevés szerszámmal nekiláttak új házakat, új falut építeni. A kalákarendszer jól működött, ennek égi törvényei voltak, a nagyon vallásos újtusnádi ősök hitének ereje gyümölcsöt termett, és faluközösséget építettek. A kezdeti időszakról kevés adat maradt ránk. Az újtusnádiak a nagytusnádi templomba jártak szentmisére, de az új tízes közepén 1862. március 22-én területet vásároltak. Már abban az évben anyagot kezdtek gyűjteni, 1865-re fel is építették a kis templomot vastag kőfalakkal, toronnyal, sekrestyével.

A kápolna első nagy javítását 1877–1879 között végezték. A következő évben a templomocska „szent szolgálatra” megnyittatott, és ugyanebben az évben találunk először említést a Szent Antal búcsús ünnepről. 1911. december 10-én az újtusnádiak kérést küldtek a püspöknek a tusnádi egyházközségtől való leválás ügyében. Negyvennégyen írták alá. 1912. június 19-én Újtusnád önálló egyházközséggé vált. A falu első papja György Lajos volt. A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt templomon 1923 tavaszán főjavítást végeztek, és ugyanebben az évben két harangot vásároltak. Az 1989-es fordulat után, Balázs György plébános idejében önerőből 11 méterrel toldották meg a templomot, mely 1997-ben nyerte el mai formáját. A plébánia levéltárában az olvasható, hogy „A plébániai lak alapja 1913. május 30-án Jézus Szent Szíve napján áldatott meg és tétetett le.” Az egyházi kórus 1934-ben alakult.

Bővebben a Csíki Hírlap pénteki, augusztus 31-i lapszámában.