Munkatársainkat tüntették ki Bálint András-emlékdíjjal

Az immár több mint másfél évtizede elhunyt újságíró családtagjai alkotta Bálint András Alapítvány Kuratóriuma megköszönte Borsody Zoltán vállalkozó, a Székelyföld folyóirat, illetve a Vitos Kerámia Kft. támogatását, a díjazottakat pedig Farkas Antal szerkesztő, fotográfus és Oláh Gál Elvira újságíró méltatta.

Képes üzenni a fiataloknak, de meg tudja szólítani az időseket is

„Szász Cs. Emese igazi udvarhelyi székely fehérnép, akkor is, amikor a Félsziget Fesztiválon rocksztárokat faggat, vagy bulizik és közben pszichológusok drogprevenciós munkáján segít. Képes üzenni a fiataloknak, de meg tudja szólítani az időseket is” ‏– hangsúlyozta Farkas Antal. Írásai a nótakedvelőknek, a színházkedvelőknek is szólnak, de a közélethez is jó érzéke van – tette hozzá.

Elmondta, hogy egykori vásárhelyiként és most udvarhelyiként ő is elfogult lehet a méltatott személyével kapcsolatban, ezért Simon Virágot, a Vásárhelyi Hírlap vezető szerkesztőjét, illetve Rédai Attilát, a Székelyhon.ro főszerkesztőjét faggatta munkatársukról.

Simon Virág szerint a Maros megyei színészek, művészek és néptáncosok stb. jól ismerik Szász Cs. Emesét, de nyitottsága miatt szeretik is. Az újságíró emellett jól ismeri a divattervezők és a fodrászok nyelvét is, nem utolsósorban pedig egy kiváló munkatárs, egy olyan csapattag, akire mindig lehet számítani.

Rédai Attila szerint is Emese az egyik leglelkiismeretesebb újságíró, akivel a legkönnyebb együttműködni, dolgozni. Hozzátette, talán ő a legelkötelezettebb is. Kedves, szeretetreméltó személyiségével könnyen beférkőzik az olvasók és interjúalanyok bizalmába, de ezzel soha nem él vissza – véli a portál főszerkesztője. „Amellett, hogy Szász Emese egy aranyos jelenség, komoly szakmai tudással kell rendelkeznie ahhoz és annak, aki a marosszéki büszke kulturális fellegvár, Marosvásárhely köz- és művelődési életének vékony jegén képes megélni, megtartani az egyensúlyt és a jó viszonyt a különböző ellenérdekelt felek közt” – összegzett Rédai Attila.

Szász Cs. Emese megköszönte az elismerést, és elmondta, hogy a díjat egy megelőlegezett bizalomként fogja fel. Ezt a bizalmat a következőkben próbálja írásaival megszolgálni. Hozzátette, hogy nem is annyira a kultúra vagy a közélet, inkább az ezeket éltető emberek foglalkoztatják, érdeklik.

Hű maradt a küldetéshez, amit Isten jelölt ki számára

„Elekes András életéről, munkáiról, gondolatairól sokan sokféle véleményt alkothatnak. Egy tényt azonban senki nem kérdőjelezhet meg: hű maradt önmagához, ahhoz a küldetéshez, amelyet Isten jelölt ki számára. Tette ezt, és teszi az evangélium hirdetőjeként, az írás értelmezőjeként” – emelte ki Oláh Gál Elvira.

A méltató röviden felidézte Elekes András pályáját, akit először a templomok szószékéről, később iskolákban kedvenc tanárként, de aztán buszsofőrként is hallhattunk értekezni. Bármilyen szerepbe is juttatta a sors, mindig hű maradt küldetéséhez, mindig alapos tudással, rendkívüli műveltséggel és lélekből szolgálta a Szentírást. Oláh Gál Elvira a díjazottnak egy, Márton Áron püspökről szóló versét is felolvasta, azzal a megjegyzéssel, hogy a teológusból akár költő is lehetett volna.

Természetesen elsősorban a „publicista teológust”, avagy a „teológus publicistát” méltatta, aki szerinte az utóbbi időben felfedezte a média hatalmát, és az újságokban, a tévében, a rádió hullámhosszai segítségével, de a világhálón keresztül is szolgálja az evangéliumot, mert tudja, hogy a tanítás manapság leginkább ezeken az utakon juthat el az emberekhez.

„Írásaiban egyformán képes szólni a legmagasabban képzett teozófusokhoz, a teológiában jártasokhoz és az egyszerű emberhez. Azzal a mércével és mértékkel, amelyet Elekes Andrástól már megszokhattunk és el is várunk: úgy szólni a mai emberhez, hogy megértse korunk kuszaságában értékvesztésében az evangélium szavát” – hangsúlyozta Oláh Gál Elvira.

Elekes András megköszönte az elismerést és a méltatást, majd a tőle megszokott szerénységgel és alázattal megjegyezte, hogy ő nem tartja újságírónak, csak „újságba írónak” magát. Azt is elmondta, hogy gyakorlatilag a Pénteki gondolatok című publicisztikai írásokat Kovács Attilának, a 2006-ban indult Csíki Hírlap akkori főszerkesztőjének kell megköszönni, mert elsősorban az ő ösztönzésére születtek.