Kiértékelték a Bözödi György szociográfiai pályázatot

„Szerintem nincs sikertelen pályázati kiírás, ha ezer pályamunka érkezik az nagyon jó, de ha egyetlenegyet sem nyújtottak be, az jelzésértékű, és ezzel az információval is a kutatóknak, szerkesztőknek valamit kell kezdeni” – jegyezte meg az eredménnyel kapcsolatosan Lövétei Lázár László, a Székelyföld főszerkesztője. Hozzátette, ő főként, azért érzi magát csalódottnak, mert fiatal újságírók, egyetemisták – gondolt itt főként a mesteri képzéseken részt vevőkre – nem próbálkoztak ezzel a műfajjal, amely manapság úgy tűnik, hogy „kiveszőfélben” van.

A pályamunkákat a zsűritagok, vagyis Oláh Sándor társadalomkutató, illetve Ferenczes István költő elemezték. Az előbbi kifejtette, a beküldött anyagból legtöbbször pont az hiányzik, ami a szociográfiát kellene jellemezze, vagyis a helyszíni élmények. Ha van is ilyen, akkor vagy egyedi esetet taglal és nincs nagyobb társadalmi rétegre kiterjeszthető vonatkozása, vagy pedig a múlttal foglalkozik és nem a jelennel, ők pedig a kiírásban foglalt feltételeket szigorúan figyelembe vették.

„Irodalmilag legtöbb írás megállja a helyét és kevés szerkesztői beavatkozással közölhetőek is, sajnos nekem is az volt a nagy hiányérzetem, hogy a beküldőknek nincs megfelelő terepismeretük. Lehet írni a négy fal között is szociográfiát – gondolok itt Illyés Gyula Puszták népe című művére, vagy Nagy Lajosnak a Kiskunhalom című szociográfiájára –, de még, ha olykor sok időt is vesz fel, ehhez a műfajhoz szükséges szerintem az alapos terepismeret” – emelte ki Ferenczes István is.

A Hargita Kiadó, illetve a Hargita Megye Tanácsa által körülbelül egy éve meghirdetett pályázat 2500 lej értékű második díját Lokodi Imre újságíró kapta, a harmadik díjat (2000 lej értékben) pedig Zsidó Ferenc, író kapta.